Századok – 1975
Közlemények - Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és felkészülése éveiről 386/II
Soós Pál: Szabó Ervin ifjúsága és a felkészülése éveiről* Szabó Ervin szocialista pályakezdésének, de túl ezen, egész pályafutásának egyik lényeges kérdése: honnan eredt, milyen forrásai voltak a szociáldemokrata mozgalomba alig több mint húszévesen bekapcsolódó és meglepő hirtelenséggel legtöbb nemzedéktársa fölé magasodó fiatalember forradalmi presztízsének ? Szabó Ervin kiemelkedő kvalitásai, szellemi fölénye és vezetőszerepe ugyanis szinte kezdettől fogva magátólértetődően elismert, természetes és vitán felül álló volt a szocialista munkás- és diákmozgalomban. Ezért egész aktív munkásmozgalmi tevékenységének és művelődési törekvéseinek megértése szempontjából fontos, hogy megkíséreljük — legalább néhány vonatkozásban — világosságot deríteni e korán keletkezett forradalmi és szellemi tekintély eredetének és forrásainak „rejtélyére". Az eddigi Szabó Ervin-irodalom már nyújt bizonyos támpontokat arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények között, mikor és hol tett szert az ifjú Szabó Ervin arra a nagy, sokoldalú és mély műveltségre, tudományos felkészültségre, a munkásosztály iránti szenvedélyes morális elkötelezettségre, forradalmi világszemléletre és gyakorlati szervezőkészségre, nevelői gondolkodásra és vonzerőre amely már első jelentős megnyilatkozásaival mély benyomást gyakorolt a munkásmozgalom, a radikális polgárság és diákság legjobbjaira. Szabó Ervin bámulatos szellemi erőit — amelyeknek testi foglalata törékeny és betegségekre állandóan hajlamos volt — igen korán működésbe hozta és tudatosan, célratörően használta fel. Pályakezdése szokatlanul magas intellektuális szintjét, forradalmi hőmérsékletét és etikai töltését csak úgy érthetjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy már középiskolás, de móginkább egyetemi tanulóévei az állandó és megfeszített tanulás, sokirányú és elmélyült olvasás, kitartó felkészülés és önnevelés jegyében teltek el. Szabó Ervin nemzedéke rendkívül korán érő generáció volt, ő azonban talán még ennek átlagától is elütött. Egyik barátja nem alaptalanul állapította meg róla, hogy tulajdonképpen nem volt a szokásos értelemben vett ifjúsága. Szabó Ervin élete „ifjúság nélküli élet volt... Az egyszer való, az egyetlen ifjúságot teljes egészében maradéktalanul a könyveknek", a tanulásnak és a proletariátusnak áldozta.1 Szabó Ervin később teljes tudatossággal vállalt szocialista óletirányához már serdülő korától kezdve nem elhanyagolható ösztönzésekkel járult hozzá haladó szellemű polgári, kispolgári családi környezete, szélesebb rokoni és baráti köre. Az apa korai tragikus halála miatt elszegényedett, de fejlett szellemi életet élő családja2 a gyermek-ifjú Szabó Ervint olyan életmód és kulturális szokások kialakítására ösztönözte, amelyek egész további életvitelében szervesen hozzátartoztak egyéniségéhez és mindennapjaihoz. *Részlet egy Szabó Ervin pályakezdésével foglalkozó nagyobb munkából. 1 Leopold Lajos : Szabó Ervin. Pester Lloyd, 1918. okt. 1. 2 Jászi Oszkár: Szabó Ervin és életmunkája, in: Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48 — 49-es magyar forradalomban (Bevezető tanulmány). Bécsi Magyar Kiadó. 1921. 13.
