Századok – 1975
Tanulmányok - Perényi József: A Keleten maradt magyarok problémája 33/I
A KELETEN MARADT MAGYAROK PROBLÉMÁJA 36 a mescsereknek és mozsaroknak a magyaroktól való származtatása, pontosabban felmerül e népneveknek a magyar népnévvel való összevetése, azonosítása. A kérdésre vonatkozó teljes irodalmat itt nem ismertethetem, csak egy-két kiváló szakkutató többé kevésbé elfogadott véleményét mutatom be. Németh Gyula, kiváló turkológusunk a honfoglalás utáni idők forrásaiban előforduló, a magyar népnévhez közelálló hangalakú népneveket vizsgálva alapos nyelvészeti kritikával hangsúlyozza, hogy a legtöbb esetben e neveknek semmi közük sincs a magyarsághoz. A Szmirnov által közölt, s nálunk Munkácsi által ismertetett orosz források adatai közül csak a mozserjan nevet találja olyannak, mint amelynek köze lehet a honfoglaló magyarsághoz. E név viselőit baskiriai magyarok nyugatra került töredékeinek tartja. Munkácsi ugyanis Szmirnovra hivatkozva kifejti azt a gondolatát, hogy a tatárjárás Kelet-Európában egy jelentős kelet-nyugat irányú népvándorlást váltott ki, s ez szinte dogmává vált nálunk, hol a keleten maradt magyarságot Baskiriába szokás helyezni. így azután, minthogy az orosz források mozsár vagy hasonló hangalakú adatai és az ilyen típusú helynevek jelentős része is a Volgától nyugatra fordulnak elő, ezért két magyarázat látszott lehetségesnek. Az említett nevek vagy a Magyarországról a tatárok által elhurcolt magyarok, vagy pedig a Baskiriából nyugatra menekült magyarok nyomai. Németh Gyula különben hangtani okokra hivatkozva kutatásaiból kirekeszti a mizsár, misár, miser nép- illetőleg helyneveket.10 Másféleképpen vélekedik Györffy György, közismert őstörténészünk, a Munkácsi által ismertetett orosz forrásadatokról. „Lehetséges, hogy a ma mescsera néven ismert török nyelvű néptöredék és a tárgyalt nyugatra menekült baskir-magyarok között ethnikai kapcsolat van." A Volgától nyugatra élő mescser nép és az ezt jelző helynevek tehát arról tanúskodnak, hogy a baskiriai magyarok, akiket Juliánusz ott talált meg, nyugatra költöztek. Mindezzel szépen összevág, hogy a magyar Johanca szerzetes, aki a XIV. sz. elején nyolc évig Baskiriában térített, nem tud az ottani magyarokról. ,,A baskir-földi magyarok egy része a tatárjárás alkalmával szétszóródott, más része pedig az újonnan odavándorolt török népelemek között a tatárjárás utáni nyolcvanadik évre nagyrészt eltörökösödött."11 Sokat foglalkozott a mescser-kérdés nyelvészeti problémájával kitűnő szlavistánk, néhai Kniezsa István. A negyvenes évek végén tartott egyik előadásában hosszasan fejtegette, hogy az orosz források mozserjan, mozsár alakjai mellett, amelyekben kétségtelenül a magyar népnév rejlik, a mescsera és a misar-féle alakok szintén e csoportba tartoznak. Minthogy azonban a mogyeri ~ magyar formából sem az orosz mescsera,, sem a tatár misar nem vezethető le, közvetítéssel, mégpedig csuvas közvetítéssel kísérletezett. Ez azonban, úgy látszik, nem járt végleges eredménnyel, mert előadásának szövegét sohasem tétette közzé. Kniezsa István érdekes előadása irányította annak idején figyelmemet ezekre a kérdésekre. Mint történész úgy véltem, hogy a nyelvészeti megoldás csakis akkor lehet eredményes, ha a magyarok és a mescserek, illetőleg mozsár ok között ki lehet mutatni a történeti összefüggést is. A Munkácsi, illetőleg Szmirnov alapján ismertté vált nép-, illetőleg helyneveknek csak akkor lehet valami közük a magyar népnévhez, ha a szóban forgó területen magyarok laktak, ez pedig történeti kérdés, megoldása tehát történész feladat. 10 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1930, 322 s kk. 11 Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948, 77, 81. 3*
