Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 315 nünk a pénz verésének és forgásának korabeli rendszerébe. Nemcsak az indokolja a vizsgálatot, liogy a költségvetési előirányzatban kimutatott uralkodói jövedelem nagyobbik részének forrásáról van szó, hanem talán méginkább az, hogy csak így ismerhetjük meg azt a pénzt, amellyel a dokumentum számolt, amely tehát az okmányban feltüntetett összegek valóságos értékét meghatározza. III. A pénz Károly Róbert — európai példákat követő — reformjai óta Magyarországon is kettős, azaz arany- és ezüstvaluta volt érvényben, vagyis aranyból is, ezüstből is vertek pénzt, és a kettő értékét egymáshoz, illetve egymás nemesfémtartalmához viszonyították. A Jagelló királyok háromféle pénzérmét verettek, az aranyforintot, az ezüstdénárt és az utóbbinak a felét érő ugyancsak ezüst obulust; mindhármat elődeiktől vették át, és egészen 1521-ig egyiknek az értékén sem változtattak. A nova moneta bevezetéséig azok a ,,madonnás" dénárok bocsáttattak ki, amelyeket 1468-tól Mátyás hozott forgalomba, értéküket olymódon megszabva, hogy száz darab dénár érjen egy aranyforintot, a tényleges átváltásnál azonban már a XVI. század elején 5—10 dénáros felárat fizettek 1 — 1 aranyforintért.39 Az Európa-szerte megbecsült és keresett, a velencei aranydukáttal azonos értékű magyar aranyforint gyakorta szerepel a kor forrásaiban, a hazaiakban és külföldiekben egyaránt, valamennyiben félreérthetetlenül jelezve, hogy az elszámolás valóságos aranyban, vagy pontosabban körülírva, ,,jó és szabályos súlyú" magyar aranyforintokban történik. A mi forrásainkban azonban nem találunk ilyen megjelölést; sem a költségvetési előirányzat, sem a kamarai beszámolók nem szólnak aranyról és nem számolnak aranyban. Az a forint, amely a költségvetési előirányzatban és Hans Alber levelében szerepel, nem valóságos, materiális pénz, hanem száz dénár összegét — és elméletileg egy aranyforint értékét — jelző számítási egység. Közbevetőleg megjegyezve, számunkra szinte elképesztő annak a pénzrendszernek a funkcionálása, amelyben a közhasználatú fizetőeszközök legértékesebbike a dénár. Képzeljük el, ha csak néhány forintot, százasokról ós ezresekről nem is beszélve, fillérekben — nem húsz- és nem tíz-, hanem 1 azaz egyfilléresekben — kellene kiszámlálnunk ! Akkoriban, úgy látszik, ez nem okozott problémát: az országgyűléseken, éppen a nova moneta idején, többször is követelték, hogy verjenek a dénárnál kisebb értékű pénzt, vagyis obulust, de a dénárnál nagyobb értékű pénz verésére nem mutatkozott igény. Ehhez azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a Mátyás által forgalomba hozott és 1521-ig lényegében változatlan finomságban vert dénár viszonylag magas ezüsttartalmú, értékes pénz volt, amely csaknem ugyanolyan előkelő helyet foglalt el a hasonló nagyságrendű európai váltópénzek között, mint a magyar aranyforint az aranypénzek sorában. Értékét ki lehet és ki is szokták grammokban fejezni (1 dénár nyers súlya 0,590235 gramm, színsúlya 0,2951175 gramm),4 0 de úgy hiszem, jobban meg tudjuk közelíteni a vizsgálandó kérdést, 39 Huszár L.: Mátyás pénzei. = Mátyás király. Emlékkönyv. 1. köt. Bp. [1940] 551 — 561; Pohl A.: Hunyadi Mátyás birodalmának ezüstpénzei. — Az aranyforintért fizetett felárról példák: К. O. Müller: Welthandelsbräuche (1480 — 1540). Stuttgart-Berlin, 1934. Deutsche Handelsakten des Mittelalters u. d. Neuzeit. 5. Bd. 199; Jansen: i. m. 69; Nyáry A.: A modenai Hippolyt-codexek. Századok, 1870. 686 — 687. 40 Jeszenszky G. : II. Lajos dénárai. Numizmatikai Közlöny, 26 — 27. évf. 1927 — 1928. 1931. 128. 2 Századok 1975/2
