Századok – 1975

Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I

314 HERMANN ZSUZSANNA nem nyújt közvetlen információt a költségvetési előirányzathoz — a számadás, amelyet, írásából kivehetően, leveléhez mellékelt, sajnos nem maradt fenn — annak egyéb szempontból nagyon is érdekes tartalma és írójának nem kevésbé érdekes személye viszont külön tanulmányt igényel és érdemel. Bizonyítsa ezért itt a levél puszta létezése, Thurzó Elekével és Hans Alberével együtt (az utóbbiban egyébként ugyancsak szó esik Hans Krug működéséről36

), csupán azt a tényt, hogy az új pénz verésének idején a budai kamarát Thurzó Elek megbízottja vezette, míg a körmöcit, mint tudjuk, a Fuggerek faktora, a müncheni születésű Hans Alber, aki 1520-ig Lipcsében szolgálta a Fuggereket, és ezután még az innsbrucki faktorátusban is dolgozott,37

éppen akkortájt jöhetett tehát Budára, amikor Magyarországon verni kezdték az új dénárt. Nem kétséges, és többé-kevésbé ki is mutatható, hogy mind Thurzó Elek, mind a Fuggerek, tapintatosan fogalmazva, megtalálták a maguk számítását a pénzverés „terhének és gondjának" vállalásában. Mégis hangsúlyozni szeretném, hogy a fentebb vázoltakkal a tényeket kívántam leszögezni, nem pedig erkölcsi ítéletet formálni. A pénzrontás kényszermegoldás volt, és az ország helyzete teljesen indokolta, hogy vezetői kényszermegoldáshoz folyamodjanak. Igaz, ez a rendszabály katasztrofális következményekkel járt, és 1526-ra oly mértékben szétzilálta az ország gazdaságát, olyan nyilttá tette és annyira elmélyítette a régóta lappangó és növekvő gazdasági és politikai válságot, hogy az állam szinte a törökök közreműködése nélkül is szétesni látszott, csakhogy 1521-ben a pénzrontás tervének kidolgozói, engedélyezői és végrehajtói nem tudhatták, és, úgy tűnik, nem is hitték, hogy öt év haladék adatik még nekik. Amikor 1521 nyarán Szulejmán megindult Magyarország ellen, itt jóformán Buda falai alatt látták már a törököt, és inkább az okozott meglepetést, hogy Belgrád bevétele után a szultán visszafordította a seregét. Ettől kezdve minden óv tavaszától nyaráig fel-felröppent a hitelesnek és hihetőnek tartott hír arról, hogy Szulejmán Magyarország megtámadására készül, mégpedig — miként II. Lajos írta 1523 júliusában Bártfa városának — „most már nemcsak pusztítandó az országot, mint azelőtt, hanem azzal a céllal, hogy az egész országot meghódítsa és uralma alá gyűr je".38

Mire a támadásra valóban sor került, a nova moneta már csak súlyosbította és betetőzte az egyéb gondokat, bajokat, de pályájának kezdetén voltaképpen teljesítette azt a feladatot, amely életre hívta: pénzhez juttatta a királyt. Bizonyságul a költségvetési előirányzatra hivatkozhatok, amelyben a pénzverésből származó jövedelem az összbevételnek (a valódinak) több mint 65%-át alkotta, e jövedelem kialakulására vonatkozóan pedig egyetlen hiteles adattal szolgálhatok, a pénzverésnek azzal a haszonkulcsával, amelyet Hans Alber nevezett meg. Űgy hiszem, érdemes ez utóbbit közelebbről megvizsgálni, még annak árán is, hogy megértéséhez és értékeléséhez valamelyes betekintést kell nyer-36 „So wexll ich alt gellt ein, so pest ich kan. Der geleichen thuett Hanns Krueg auch. Ich lass im den vor zug, die weill er gelt hatt, dar mit ainer dem anndern nit irr. War mit ich im kan undt mag fudernn, dass thue ich gernn." 37 G. Frhr. von Pölnitz: Jakob Fugger. 2. Bd. Tübingen, 1951. 446, 461; G. Frhr. von Probszt : i. m. 27 — 28. 38

Az 1521-ben és a következő két évben elterjedt híreket arról, hogy Szulejmán Buda, illetve Magyarország meghódítására készül, ld.: Sanutoi 31.tomo. 37. h. (1521. júl. 1.), 196. h. (1521. júl. 16.), 33. t. 135 — 136. h. (1522. márc. 12.), 34. t. 104 — 105. h. (1523. márc. 16.), 263. h. (1523. jún. 2.); II. Lajos 1523. júl. 27-ón Budán kelt levelének másolata az Egyetemi Könyvtárban: Coll. Kaprinay. 4r. 11. tom. 89. no. (98 — 99).