Századok – 1975
Történeti irodalom - A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Bibliográfiája 1945–1971 (Ism. Szilágyi János) 304/I
ÁLLAMHÁZTARTÁS A MOHÁCS EI.ÖTTI MAGYARORSZÁGON 311 elsőként vizsgálva meg alaposabban az 1521. évi pénzrontás körülményeit, a figyelmet Thurzó Elek és a Fuggerek tevékenységére irányította. Ennek ellenére ő is ,,a Fortunatus javasolta pénzrontásról és értékcsökkentésről" ír, bár megállapítja, hogy Thurzó Elek szerepe „gyengíti azt a korábbi nézetet, amely szerint egyedül Fortunatus Imre . . . volt felelős a magyar dénár értékének csökkentéséért; ezt rótták fel bűnéül az 1525. évi rákosi országgyűlés kisnemesi ellenzékének szónokai' ', és kifejezi azt a gyanúját, hogy a nemesek vádjában, .szerepet játszott a középkorban is gyakorta feltörő antiszemita gyűlölet".2 4 Kubinyi András is úgy véli, hogy az 1525. évi rákosi országgyűlés Szerencsés Imre személyében a nova monetáért felelősségre vonható bűnbakot találta meg.2 5 Csakhogy a nemesség nem vádolta Szerencsés Imrét pénzrontással. Az 1525. évi viharos rákosi országgyűlésről legkimerítőbben az a napló tájékoztat, amelyet a gyűlés egyik külföldi megfigyelője, az éles szemű és jól értesült pápai nuncius, Antonio Burgio báró vezetett, és az általa föl jegyzettekkel teljesen egybehangzanak az országgyűlés menetéről Velence tanácsához érkezett jelentések. A beszámolókban elég sok szó esik a Szerencsés Imre ellen emelt vádakról, de ezek között a pénzrontás bűne sehol sem említtetik. A nemesség követelte az új pénz verésének megszüntetését, és követelte ,,a zsidó" megbüntetését, sőt megégetését, de a kettőt sohasem kapcsolta össze. Még az sem hangzott el, hogy Fortunatust „a pénzügyek miatt, amelyeknek az élén állott, vonják felelősségre" (titulo rei monetariae, cui praepositus erat in quaestionem vocaret), miként ez Kovachich Márton György tolmácsolásában olvasható.26 Kovachich, aki latinnyelvű kivonatban és meglehetősen félrevezető — a két, májusban Rákoson és júliusban Hatvanban tartott, 1525. évi országgyűlés eseményeit szinte szétválaszthatatlanul összevegyítő — kompilációban ismertette Burgio naplóját és későbben írott leveleit, a fenti szavakkal adtaviszsza a pápai nuncius diáriumának következő, május 13-i bejegyzését: negyedikként a nemesség azt követelte, hogy „őfelsége égettesse el Szerencsés Imrét, a zsidóból lett keresztényt, hivatkozva ennek rossz életére és hitvány tetteire" (vagy: magatartására — allegando de la sua mala vita et mal portamenti). Kovachich jóvoltából abban az eléggé ritka élményben lehet részünk, hogy már embrionális állapotában megismerhetünk egy nagyjövőjű legendát. Mert hiába adta ki Engel János Keresztély nyolc évvel Kovachich művének megjelenése után Burgio naplójának teljes és többé-kevésbé hűséges latin nyelvű fordítását,27 félévszázaddal később Horváth Mihály mégis Kovachich szövege alapján ismertette az 1525. évi rákosi országgyűlés történetét, de ő már, ki tudja miért, így fogalmazott: „Hevesen vádoltatott továbbá Szerencsés Imre alpénztárnok, hogy ő volna a pénzhamisításnak s mind azon bajnak oka, mi ebből a hazára áradott". Innen pedig rövidke út és néhány év vezetett csak Szalay Lászlóhoz, aki kategorikus tényként állapította meg, hogy II. Lajos „Szerencsés Imre' tanácsából" rendelte el a dénár értékének csökkentését.28 Megszüle-24 P. Ratko$: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze im Jahre 1521 und ihre Folgen in der Slowakei bis 1526. Studia historica Slovaca. 1. Bratislava, 1963. 33, 35. 25 Kubinyi A. : Die Nürnberger Haller in Ofen. Mitteilungen des Vereins für Geschichte d. Stadt Nürnberg. 52. Bd. Nürnberg, 1963 — 1964. 101. 26 Kovachich M. Gy.: Vestigia comitiorum apud Hungaros ... celebratorum. Budae, 1790. 559. 27 J. Chr. Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer. 2. Th. Halle, 1798. 49-55. 28 Horváth M.: A magyarok története. 2. szakasz. Pápa, 1843. 347. Szalay L. : Magyarország története. 3. köt. Lipcse, 1853. 534.
