Századok – 1975

Történeti irodalom - Fügedi Erik: Uram; királyom (Ism. Barta Gábor) 1138/V–VI

1138 TÖRTÉNETI IRODALOM FÜGEDI ERIK: URAM, KIRÁLYOM (Budapest, Gondolat Kiadó. 1974. 253 1.) Régóta fájó pontja a magyar történettudománynak a népszerűsítés. A kutatók általában kis példányszámú, s csak hozzáértőknek érdekes műveket publikálnak, az ismeretterjesztés amatőrök munkáira támaszkodik, amelyeket viszont a szakemberek hamis elképzelések fölélesztésével, sőt dilettantizmussal vádolnak — sajnos, igen sokszor joggal. Mostanában végre mintha mégis javulna a helyzet. A Kossuth Kiadónál évek óta fut a „Népszerű történelem" sorozat, az Akadémiánál valahára sajtó alá került a régóta tervezett népszerűsítő széria első kötete. A legtöbbet azonban a Gondolat Kiadónak köszönhet a szakma. Az elmúlt években egyre több érdekes témájú, jól megírt, történelemmel foglalkozó könyvet adott ki, s végre a magyar múlt eddig eléggé elhanyagolt korai korszakai is képviseltették magukat. Most pedig, éppen e sorok írásával egyidőben jelenik meg a „Magyar História" sorozat első kötete. Hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság kiadója gondot fordít a történetírásra is, az persze önmagában természetes. A nagy nyereséget abban látom, hogy a Gondolat is egyre inkább szakemberekkel Íratja históriai tárgyú köteteit. Sokat ígérő kezdeményezés, aminek első eredményei máris mutatkoznak. Fügedi B. vonzóan szép külsővel megjelentetett, a XV. századi Magyarország hatalmasairól szóló munkája egyike ezeknek az eredményeknek. A szerző pár évvel korábban megjelent, csak szűk körben hozzáférhetővé vált munkájának (A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása, Bp. 1970) lényegét tolmácsolja itt — megtoldva ott nem olvasott témák sorával. A próbálkozás véleményem szerint sikeres: az új műben szerencsésen ötvöződnek az úttörő jelentőségű történeti-szociológiai nézőpont és az újonnan hozzátett részletek szemléletes leírásai a kor életéről, a régmúlt kor embereinek lelki világáról. A szép, világos fogalmazás, a sokszor elvontnak, nehéznek tűnő tárgy világos ábrázolása egyszerre tesz eleget a szakmai követelményeknek és az ismeretterjesztés igényeinek. A szerző figyelme még arra is kiterjed, hogy az eseménytörténetileg unalomig ismertnek hitt korból ritkaságszámba menő idézeteket hozzon (Magyar György emlékezései, 28. skk. 1.; Hunyadi János esküje, 60. 1.). Az egyenletes színvonalú kötetből külön kiemelendőnek érzek néhány fejezetet. Az „Uram, királyom" (35. skk. 1.) meggyőző erővel állítja elénk, miben is áll az uralkodó különleges szerepe, súlya a feudális társadalomban, s hogy tükröződik az a kor gondolatvilágában. „A király koronázása" (52. skk. 1.) egyrészt szépen írja-magyarázza meg a koronázási szertartás evilági és szimbolikus rítusait, másrészt a magyar korona „szentségének", mint ideológiai fikciónak ad a történelemben gyökerező magyarázatot. A főúrról, mint „A hatalom részeséről" írt rész (158. skk. 1.) a „Mobilitás" könyv summáját hozza — érzékletesen foglalva össze a főúri réteg belső kapcsolatainak rendszerét, annak változásait; ill. a köznemesség felé vezető szálak sorsát, s mindennek politikai-társadalmi kihatását. De hasonlóan örvendetes, hogy az egyház hierarchiájáról — amelyet manapság bizony egyre kevesebben ismernek — a lehetőségekhez képest részletes leírást kapunk a főpapokról írt fő-fejezetben. A mátyási belpolitika elemzését tartalmazó két egység (Mátyás és a főurak; A bárók nemzetségéből; 179. skk. 1.) igen sikeresen foglalja össze a nagy király joggal csodált központosítási kísérletének hosszabb távon károsan ható részleteit. Ugy érzem, általuk az olvasó közönség is sokkal többet ért meg a középkori magyar állam sorsából, mint azt az eddigiek alapján tehette. Hadd tegyem még mindehhez, hogy egy sor részletkérdésben is kiigazítja a köztudatban élő hibás képet Fügedi könyve. Csak példaképpen: a városi polgárságnak az országos politikával szembeni közömbössége (26.1.), a török—magyar közeledés előtt álló erkölcsi akadályok nagysága (31. 1.); a főúri bandériumokat a XV. században még kiállítják (150. 1.) stb. S még egyszer vissza kell térnem a kiadó tevékenységére. A kötet ritka gazdag és szép képanyaga, a sikerült ábrák, táblázatok önmagukban is sokat jelentenek. De azt hiszem nemcsak a szakértő közönség örül annak, hogy az utolsó oldalakon a leglényegesebb kérdésekre vonatkozó jegyzet-anyagot, irodalomjegyzéket, valamint névmutatót találhatunk. Az egyik révén a szűkebb értelemben vett szakirodalom felől tájékozódhat, akit megfogott a könyv mondanivalója, a másik megkönnyíti a kötet használatát általában. Remélhető, hogy a Gondolat a továbbiakban még inkább élni fog e hasznos „újítással".