Századok – 1975

Beszámoló - Kerekes Lajos doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 1104/V–VI

1108 К HEEKES LAJOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 1108 Az értekezésnek elemeznie kellett volna Bauernak — Anschluss-elgondolásával kapcsolatban — azokat a kijjelentéseit, miszerint terve Marx és Engels német egységről kifejtett nézeteinek szellemében fogant. Rá kellett volna mutatnia Bauer eme hivatkozásának történetietlen jellegére. Az opponens vitatta a szerzőnek azt a megállapítását, hogy Ausztria Csehszlovákiával együtt „nemcsak hogy méltányosan részesült a volt birodalom gazdasági örökségéből, de értékesebb részét kapta meg annál, mint a ráeső lakosság számaránya alapján megillette volna"; ezzel szemben azt állította, hogy nem az aránytalan elosztás, hanem a régi tudatos gazdaságpolitika eredménye volt az, hogy az új Csehszlovák állam területei voltak gazdaságilag a fejlettebbek. Mérei Gyula kifogásolta azt is, hogy a szerző kritikátlanul vette át Gustav Stolper osztrák nacionalista hangvételű állításait, miszerint Bécs látta volna el a cseh-morva és a magyar gazdaságot kereskedőkkel, iparosokkal, technikusokkal és tudósokkal, amely mindkét terület vonatkozásában nyugodtan kétségbe vonható. Bővebben elemezhette volna a szerző az opponens szerint azt a lényeges kérdést, hogy miképp függ össze a paraszti-kispolgári elmaradottság, s ezen rétegek konzervatívizmusa a nacionalizmussal. Az önállósulási törekvésekkel kapcsolatban a szerzőnek nemcsak utalni, hanem hangsúlyoznia kellett volna, hogy a tőkés érdekellentétek húzódtak meg a háttérben, s emiatt nem mondtak le az utódállamok politikai vezető csoportjai a Monarchiától való elszakadásról. A szerzőnek a Duna-medence népeinek demokratikus föderációját valló felfogását az opponens bírálta, mert szerinte ebben az esetben „a nemzeti elven való felülemelkedés" megfogalmazás a szupranaeionalizmus elméletének frazeológiája kritikátlan átvételét látszik jelezni. A föderáció lényeges megvalósítását külső és belső okok egyaránt lehetetlenné tették. Kétségbe vonta az opponens azt is, hogy a választókerületek eredményei alkalmasak lennének arra, hogy a függetlenségi politika 1918 előtti magyarországi híveinek arányát bizonyítsák, mert a magyar egyházi és világi nagybirtok nyomasztó befolyása a nem-magyar lakta területeken lehetetlenné tették, hogy a függetlenségi pártok nagyobb tömegbázissal rendelkezzenek. Ugyanez megfigyelhető magyar területeken is, elsősorban a Dunántúlon — hangsúlyozta az opponens. Mérei Gyula vitába szállt a disszertációnak a magyar ellenforradalmi rendszer jellegéről szóló azon megállapításaival, melyek szerint a jobboldali radikalizmus a finánctőkétől és a nagybirtoktól teljesen autonóm, független erő volt; a maga részéről azt mondotta, hogy mindkettő ugyanannak az uralmi rendszernek két, egymástól mereven el nem választható alkotóeleme volt. Befejezésül Mérei Gyula azt hangsúlyozta, hogy észrevételei inkább kiegészítő jellegűek és céljuk az, hogy a kiadásra kerülő munka jobb ós pontosabb legyen, s a maga részéről a doktori fokozat odaítélését indokoltnak tartja ós javasolja. Berend T. Iván akadémiai 1. tag opponensi véleménye bevezetőjében összefoglalta a disszertáció fő gondolatait, rámutatva, hogy az a történeti irodalmunkban annyira hiányzó egyetemes történeti kutatások reprezentatív eredménye, mely nemcsak nálunk, hanem a vizsgált országokban is újdonság, a téma első nemzetközi összefoglalása. A következőkben utalt arra, hogy a szerző korábbi munkássága is már méltán aratott sikert, s bár korábbi munkáihoz képest „visszafelé" haladt a modern kor kutatásában, ez teljesen elfogadható, mert az első évek történetének feltárása nélkül a modern Ausztria fejlődése érthetetlen lenne. A továbbiakban kritikai észrevételeit sorolta fel az opponens. A disszertáció gazdaságtörténeti fejezetének értékeléséről szólva elmondotta, hogy az egészében korrekt összefoglalása a témába vágó nemzetközi eredményeknek, amit mégis szóvá tesz, az egy-két vitatható megállapítás példáján keresztül egyfajta szerzői mentalitás bírálata. Egy helyen azt írja a szerző — mutatott rá az opponens —, hogy „a gazdasági unió fenntartásához hiányoztak a közös érdekek", egy másik helyen pedig leszögezi, hogy a cseh gazdaság fejlődése amúgyis szétrobbantotta volna a Monarchia osztrák hegemóniára épített struktúráját. Ezekkel kapcsolatban jelentette ki, hogy a szerző kutatásaiban megállt egy pontnál, a nagy gonddal összegyűjtött igen gazdag anyag birtokában megelégedett az egykorú szemlélet hű visszaadásával, nem vállalkozott arra, hogy „a jelenségek mögé lásson". Az opponens véleménye szerint a fent idézett megállapítások egyszerűen a vizsgált korban elhangzott megideologizált megnyilatkozások. Az opponens véleménye szerint az elmúlt tíz év kutatásai — s ezek közül első-