Századok – 1975

Beszámoló - Kerekes Lajos doktori értekezésének vitája (Pál Lajos) 1104/V–VI

1106 К HEEKES LAJOS DOKTORI ÉRTEKEZÉSÉNEK VITÁJA 1106 A nyugati tartományokban ezzel egyidőben erőteljes elszakadási mozgalmak ndultak meg. Vorarlberg Svájchoz kívánt csatlakozni, végül is Svájcban azok az erők berekedtek felül, amelyek a hagyományos semlegességre, valamint az ország belső egyensúlyának megóvására hivatkozva elutasították a csatlakozni kívánó tartomány kérelmét, de a békekonferencia is elutasította ezt a tervet. Tirol tartomány önállósági törekvéseinek célja egy önálló Tirol köztársaság megalkotása lett volna az Olaszországhoz került tiroli területekkel. A békekonferencián azonban Olaszország ragaszkodott a déltiroli területekhez. E kudarc után mozgalom indult a csak Bajorországra korlátozott Anschluss érdekében. Az értekezés behatóan foglalkozik a Monarchia felbomlása után kialakuló viszonynyal Ausztria és Magyarország között. A Burgenland-kérdés már 1919 augusztusától súlyos konfliktusokat idézett elő a két ország viszonyában. A magyar ellenforradalom vezetői nem voltak hajlandók elismerni a saint-germaini békeszerződés Burgenlandra vonatkozó végzéseit, s fegyveres bandáival megakadályozta, hogy Ausztria birtokába vegye az említett területet. A Burgenland-probléma 1921 végéig több fázison ment keresztül, s a határvita ekkor már átlépte a közvetlen kapcsolatok körét, s a közép-európai békerendezés általános problémáinak tükörképévé vált; a dolgozat részletesen áttekinti ezeket a problémákat, foglalkozik a csehszlovákjugoszláv korridor-terv megjelenésével és változásaival, a nagyhatalmak ezen területet érintő elgondolásaival, a soproni népszavazás körülményeivel, a határvita megoldásának külső és belső tényezőivel. Az osztrák köztársaság bilaterális kapcsolatainak tárgyalása mellett a dolgozat foglalkozik a dunavölgyi terület általános helyzetét érintő tervekkel és elgondolásokkal. Részletesen tárgyalja a német jobboldali körök dunavölgyi céljait, a Kapp-puccs után Bajorországból kiinduló nemzetközi szervezkedéssel, melynek célja Ausztria demokratikus rendjének megdöntésén keresztül egy Münchentől Budapestig terjedő ellenforradalmi revizionista államcsoport létrehozása volt. A szovjetellenes intervenciós háború idején Franciaország hajlandóságot mutatott arra, hogy támogassa a magyar területi igényeket és egy délnémet monarchista ütközőállam megvalósításának terveit. Ebben a helyzetben Ausztria kereste a közeledést Csehszlovákiához, s 1920 elején a status quo védelmére aláírták a csehszlovák-osztrák titkos szerződést (Renner-Benes szerződés). A szovjetellenes intervenció kudarca után Franciaország kénytelen volt átértékelni duna völgyi politikáját, de befolyásos francia körök még 1921-ben is inkább a Habsburg-restauráció, mint a kisantant támogatása által kívánták dunavölgyi pozícióikat megerősíteni. Az értekezés ebben a vonatkozásban tárgyalja a két Habsburg-restauráeiós kísérletet, s különösen azt vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt a dunavölgyi helyzet általános fejlődésére. Ausztria politikai és gazdasági helyzetének teljes bizonytalansága állandóan napirenden tartotta az Anschluss-kérdést. 1921 tavaszán több tartományban tartottak Anschluss-népszavazást, ahol az osztrák-német egyesülés gondolata döntő többséget kapott. A békeszerződést aláíró nagyhatalmak ismételten foglalkoztak az Ausztriának nyújtandó gazdasági segítség kérdésével, de sokáig lehetetlen volt hatékony támogatásban részesíteni az országot, mert a köztük lévő ellentétek ezt megakadályozták. A sikertelen genuai és londoni szanálási konferencia után Ignaz Seipel 1922 augusztusában — kihasználva a nagyhatalmak érdekellentéteit — Prágában, Berlinben és Veronában tárgyalásokat kezdett a vámunió megvalósításának lehetőségéről. Ez a diplomáciai manőver elérte célját, mert a dunavölgyi status quo fenntartásában érdekelt nagyhatalmak vállalták az osztrák pénzügyi szanálás áldozatait és 1922. október 4-én aláírták a népszövetségi segélyakció alapjául szolgáló genfi jegyzőkönyvet. Ezzel sikerült megteremteni a pénzügyi stabilizáció feltételeit, s egyidejűleg azt is elérték, hogy az Anschluss-kérdés lekerült a napirendről. A genfi jegyzőkönyv aláírása fordulópontot jelentett az osztrák köztársaság nemzetközi helyzetében, mert a korábbi súlyos bizonytalanság helyébe a viszonylagos stabilizáció lépett. Mérei Oyula akadémiai I. tag opponensi véleménye bevezetőjében rámutatott arra, hogy az 1918 és 1922 közötti időszak feltárásával a szerző elsőként ad összefoglaló képet az Osztrák Köztársaság külpolitikájáról, s ennek az eseménysornak a feldolgozása j elentős hiányt pótol.