Századok – 1975

Beszámoló - Orbán Sándor doktori disszertációjának vitája (Vida István) 1094/V–VI

1098 OB BÁN SÁNDOR DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJA 1098 változásnak, hogy az 1957-es agrárpolitikai tézisek még termelési, technikai, szociális és politikai tényezők együttes meglététói teszi függővé a tömeges átszervezés megindítását, addig az 1968-as KB határozat politikai-mozgalmi kérdésnek tekinti a tsz-szervezés — legalábbis részleges — megkezdését. Ugyanakkor feltáratlan marad az is, hogy a helyes döntés nyomán, a kedvező politikai légkörben, politikai vezetés hogyan biztosította az átszervezés idején — mégis a feltételek összességének érvényesülését. Berend T. Iván befejezésül megállapította: „...ha bizonyos, a fentiekben említett hibáktól nem is mentes, de vitathatatlanul magyértékű, alapvető jelentőségű tudományos munkáról van szó, amely egyedülálló értékű forrásanyagra épülve, tárja fel a felszabadulást követő szocialista agrárátalakulás fő folyamatait, s amely legközvetlenebb múltunk megértése mellett jelenünk megértéséhez, sőt jelenünk és követendő utunk formálásához is hozzájárulhat. Történeti munka aligha vállalkozhat többre." Balogh Sándor opponensi véleményében maga is először a disszertáció érdemeiről beszólt. Kiemelte a témaválasztás újszerűségét és a vizsgálódás komplex módszerét. Elismeréssel szólt a felhasznált forrásanyag gazdagságáról, az elemzések elvi tisztaságáról, gondolati árnyaltságáról és a választékos stílusról. Berend T. Iván álláspontjával egybehangzóan állapította meg, hogy Orbán Sándor könyvét megkülönböztetett hely illeti meg a magyar marxista történetírásban, mert — mint mondotta — a munka „sok vonatkozásban összegezése és egyidejűleg jelentős továbbfejlesztése, lényeges új adatokkal való gazdagítása tulajdonképpen mindannak, ami eddig a felszabadulás utáni agrártörténeti kutatások terén történt". Az opponens kijelentette, hogy mivel a könyv már megjelent, így csak azokra a kritikai észrevételeire tér ki, amelyeket különösen fontosnak tart, s amelyeket a szerző jövőbeni kutatásai során felhasználhat. Balogh Sándor nagyjában-egészében egyetértett az MDF szektáns agrárpolitikájának és gyakorlatának a könyvben található kritikájával, de kifogásolta, hogy Nagy Imre és környezetének jobboldali revizionista nézeteit és azok hatását Orbán Sándor csupán érinti, helyenként kritizálja, de beható vizsgálatukra nem tér ki. A revizionizmus jelentkezésének és érvényesülésének figyelembe vétele nélkül az 1953 — 56 közötti időszak politikai változásai nem érthetők, s értékelésük is megnehezül. A revizionizmus térhódítása külön tanulmány tárgyát képezhetné, akárcsak az agrárpolitika vonatkozásában is — mondotta. Balogh Sándor szóvátette, hogy a szerző munkájában elsősorban a parasztság alsó és felső rétegei, a gazdagparasztság és a szegényparasztság helyzetének alakulását kíséri figyelemmel, ugyanakkor a kis- és középparasztság sorsával kevesebbet foglalkozik, elemzése vázlatosabb, a paraszti középrétegekről rajzolt képe halványabb. Véleménye szerint a gazdasági és politikai életben betöltött szerepe, jelentősége nem teszi egészen indokolttá a falusi burzsoázia megkülönböztetett kiemelését, még akkor sem, ha Rákosi és csoportja feleslegesen és eltúlzottan előtérbe állította a „kulák kérdést", s olyan megoldást szorgalmazott, amely komoly károkat okozott a szocializmus építésében. Annak a felfogásának adott hangot, hogy az MDP agrárpolitikáját nem elsősorban a „kulák kérdésben" elkövetett hibák miatt kellene bírálni, hanem a középparasztsággal szemben tanúsított szektáns magatartása miatt. De hozzáfűzte, hogy ezzel egyáltalán nem akarja csökkenteni vagy kétségbe vonni a gazdagparasztsággal kapcsolatos politika torzulásait. Bírálta Orbán Sándornak a parasztburzsoázia fogalmáról, a gazdagparaszti birtok alsó határáról alkotott felfogását. Szerinte a szerző az indokoltnál szűkkeblűbben húzza meg a gazdagparasztságot elkülönítő határvonalat és nem vesz figyelembe olyan tényezőket, mint a belterjes mezőgazdasági kultúrák földrajzi elhelyezkedése, a bérmunka alkalmazásának hazai sajátosságai, a járulékos jövedelemforrások stb. Az opponens kijelentette, hogy a disszertáció hitelesen ábrázolja a „kettős feladat" megoldását, s helyesen mutatja be, hogy a mezőgazdaság átszervezésével egyidejűleg hogyan alakultak a mezőgazdasági termelés eredményei. Néhány vonatkozásban azonban árnyaltabb elemzést tartott volna szükségesnek. így pl. az 1962-es bruttó termelési érték adatait jó lett volna az egyes szektorok szerint részletezni, s külön-külön is szemügyre venni. Figyelemre méltó, hogy az átszervezés végén a háztáji gazdaságok mintegy 31%-át termelték a mezőgazdaságból származó nemzeti jövedelemnek. Behatóbb magyarázatot érdemelt volna az is, hogy a nettó mezőgazdasági termelés 1960-tól négy éven keresztül miért maradt alatta a 30-as évek átlagának. Balogh Sándor végül még indokoltnak tartotta volna, ha a szerző konrétabban szól a parasztság által fizetett megváltás összegéről s a munkásság reálbérének alakú-