Századok – 1975
Beszámoló - Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről 1084/V–VI
A FERENC FERDINÁND HAGYATÉK 1093 zett irodalom meglehetősen ellentmondásos választ ad erre a kérdésre. Az utóbbi évtizedek kutatásaiból, a hagyaték irataiból megállapítható, hogy Ferenc Ferdinánd sem a trializmus, sem a föderalizmus kísérletére nem szánta el magát. Majd mindenki azzal távozhatott tőle, hogy a főherceg éppen a látogató által előadott alapelveket vallja magáénak. Bizonyosan annyit tudni, hogy az arisztokráciától körülvett uralkodó lehetőleg minél korlátlanabb hatalmára áhítozott. („Bár sajnos a feudalizmus és abszolutizmus ideje elmúlt, a császárral az élén a nemesség kell, hogy központi szerepet játsszék.") A magyar alkotmánygaranciák ellen ünnepélyesen tiltakozott; a borítékba zárt tiltakozáe 1959-ig lepecsételt maradt. Másrészt katonai engedmények helyett hajlandó volt feláldozni a közös bankot. 1911-ben a bomlás jelei mutatkoznak a körben. Brosch távozik, Kristóffy sem bízik többet a jövőben. A dualizmus adott formájával szembeni egyértelmű ellenszenve révén katalizátora volt azoknak a konzervatív politikai személyiségeknek, csoportoknak, amelyek a hatalmon levő pártokon kívül rekedtek, vagy azok keretében törekvéseiket győzelemre vinni nem remélhették. Tömörített olyanokat, akik Ferenc József birodalmát túlságosan liberálisnak, a rendszert bíráló pártokat azonban túlságosan radikálisnak találták. S ide csapódtak azok a nemzetiségi politikusok, akik a nemzeti egyenlőtlenséget fenntartó, erősítő, torz liberalizmusnál kedvezőbbnek vélték a nemzeti elnyomás egyenlőségét megteremtő, erősen abszolutisztikus jellegű berendezkedést. A konzervatív katolikus arisztokratákat, a nemzeti jogokért harcoló nemzetiségi politikusokat, a hadsereg egységét féltő tábornokokat, keresztényszocialistákat egy egész világ választotta el egymástól. Éppen ezért a Ferenc Ferdinánd-kör megértéséhez mindenekelőtt az odatartozó személyek egyéb politikai kapcsolatait kell felderíteni, további levéltári anyagokat (pl. Beck-hagyaték, Samassa-hagyaték, Czernin-iratok, Vajda-iratok stb.) kell feldolgozni. Két irányban célszerű tehát kutatni: a jelentések, levelek stb. segítségével a Belvedere-kör tevékenységét tisztázni, s további, kiegészítő anyagok bevonásával a műhely munkatársai mögöttes tevékenységét (pl. a keresztényszociális kapcsolatokat, arisztokráciához, a gazdasági élet egyes kulcsembereihez való viszonyukat) feltárni. Mint ahogy a történettudomány számára az új- és legújabbkorból általában nincsenek szenzációs források, éppen úgy a Ferenc Ferdinánd hagyaték sem csodaforrás. A politikatörténet felszínén lebegő részkuriozitásokat, önmagukban véve rendkívül érdekes, de a társadalmi-politikai mozgás szempontjából végül is meglehetősen irreleváns adatokat kínál a kutatónak. Ha azonban a kutatás egyik fázisában a műhely szorosan vett tevékenységét, egy következő fázisban a munkatársaknak a műhelytől nem függő egyéb tevékenységét, mint az összpolitikai élet részét vizsgáljuk, akkor a szarajevói revolverlövésekkel szétkergetett összeesküvőklub bemutatása helyett valamivel többet, a Monarchia politikai struktúrájának a csúcsán megfigyelhető átrendeződós folyamatát, megrázkódtatásait rajzolhatjuk meg.
