Századok – 1975
Beszámoló - Szász Zoltán: A Ferenc Ferdinánd hagyaték forrásértékéről 1084/V–VI
A FERENC FERDINÁND HAGYATÉK 1089 tan ellentmondott az osztrák miniszterelnöknek. Álláspontja egyertelmű. „Minden magyar, akár miniszter, akár herceg, akár bíboros, polgár, paraszt, akár huszár vagy háziszolga, mind forradalmár, mind csőcselék" — írja 1904-ben Becknek. Később Ferenc Józsefet ós II. Vilmost is igyekezett meggyőzni arról, hogy a magyarok minden baj okozói. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy a trónörökös az önálló politikát, az ellenszegülést, a forradalmat önkényesen összekeverte, s ennek, a számára lehető legnagyobb rossznak megtestesítőjévé — teljesen differenciálatlanul — a magyarságot kiáltotta ki. Ezt a műhely nem-magyar munkatársai is tudták. Vallási és politikai antiszemitizmusa is erősíthette ezt a rögeszméjét, hiszen befolyásos osztrák politikusok ugyancsak előszeretettel pengettek antiszemita húrokat, ha a budapesti kormányköröket bírálták. Ferenc Ferdinánd magyarokkal kapcsolatos politikai felfogásából következik tehát az egyik forráskritikai tanulság: aki politikai jelentést írt neki, annak a magyarokról csak rosszat lehetett írnia. (Nem vonatkozik ez természetesen a magyar bizalmasakra.) A román Vajda-Voevod Sándor közel 30 év távlatából is értetlenséggel emlékezett vissza a trónörökös magyar gyűlöletére: egyik badványában, az agrárkérdést elemezve megemlítette, hogy a magyai' paraszt is épp olyan mint bármelyik másik paraszt. Brosch közölte vele, hogy e megjegyzést törölni kell a szövegből, mert így nem meri a főherceg elé tenni. A példa is jelzi, hogy a jelentések ebben a kérdésben sem tükrözhették készítőik tényleges álláspontját. További követelmény volt, hogy a jelentők antiszemiták legyenek, konkrét esetekben pedig a szabadkőművesek ellen, a szociáldemokraták ellen foglaljanak állást. Kristóffynak kétségbeesett magyarázkodó jelentéseket kellett küldözgetni, hogy 1905-ös kapcsolatait a szocialistákkal valahogy tisztáramossa a trónörökös előtt, és a szabadkőművesség vádjától szabaduljon. Külön elméletet is gyártott arról, miért veszélytelenek a magyar szociáldemokraták (természetesen európai osztályostársaik közül csak ők veszélytelenek), s hogy nem lett kegyvesztett, az talán annak köszönhető, hogy nem talált Brosch megfelelő politikust Kristóffy helyére. A Kristóffy-jelentések 4 csomót tesznek ki, s az 1907—1910 közötti időszak minden hetének politikai eseményeit érintik. Jelentései a valóságos erőviszonyok megértéséhez, az egyes politikusok nézeteinek megismeréséhez kevéssé használhatók. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy az összes magyar politikusok tisztában voltak Kristóffy és a Belvedere kapcsolataival, s ezért neki ós bizalmasainak tendenciózusan nyilatkoztak. Másrészt Kristóffy volt a magyar politikusok között a főherceg egyetlen elkötelezett híve (Zichy János, Lukács László nem volt az), a magyarországi bizalmasak legrangosabbika, ezért politikai információit meglehetősen önkényes értelmezésben adhatta elő. Jelentéseiben mindig a következő hetekre tervezte a koalíció megdöntését, illetve az általa vezetett nagy ellenkoalíció megalakulását. Egyhangú ötletekben kifogyhatatlan volt. Az iratok tanúsága szerint a Belvedere nem szerette őt, felismerhette, hogy még 1905-ben népszerűtlen lett idehaza. A trónörökös terveiből azonban mégsem lehetett őt kihagyni, azért, mert megfelelőbb ember nem volt nála, ráadásul kézbentarthatónak tekintették. (Amikor mást kerestek helyére, Vajda-Voevod azt mondotta, hogy egész sor magyar politikust tud javasolni, de végül is egyetlen nevet sem tudott kiötleni. Hodza és Popovici is csak őt ajánlotta.) 1907. április 29-én Brosch a következőket írta Ferenc Ferdinándnak: ,,Kristóf -fyt, az egykori minisztert császári fenséged kezében teljesen megbízható eszköznek tartom. Meggyőződésem, hogy minden politikát visz, amit fenséged parancsol, mindenekelőtt azért, mert valóban császárhű. További motívum szörnyű hiúsága és hatalomvágya, végül azon óhaja, hogy a bukása óta őt ért sérelmekért bosszút állhasson." A fentiek nemcsak azt jelzik, hogy mire kell figyelemmel lenni Kristóffy jelentéseinek hasznosításánál, hanem azt is, hogy lényegében mit tartalmazhatnak ezek. Zömében személyi vádaskodást a többi politikusok ellen, meséket a koalíció nagyszabású, olasz, szerb közreműködéssel szervezett dinasztiaellenes összeesküvéseiről, később a Tisza-csoport gonoszkodásairól. Jelentéseinek
