Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
1070 FARKAS GÁBOR nagyobb gazdaságokban, mégis ők szállítják a megyéből a tej zömét.) Székesfehérvár legnagyobb tejszállítója — Szegő Miklós máriamajori nagybérlő, — naponta átlag 1260 liter tejet küldött. Szegő azonban a Dég melletti gazdaságából már Budapestre szállított. 1942 február közepén Szegő meg akarta szüntetni a tejszállítást Székesfehérvárnak, mert olyan értesülést kapott a Tejtermelők Országos Szövetségétől, hogy a budapesti szállítmány után literenkint 0,3 kg, más helyekre történő szállítás után pedig csak 0,2 kg ipari takarmány kiutalást kap. A rendelkezés tovább nehezítette Székesfehérvár tejellátását, mert Szegő — a városi hatóság minden próbálkozása ellenére — a tejszállítmányt csökkenteni kívánta.14 8 A város ezután szövetkezeti alapon akarta a legeltetést megoldani, mégpedig hatósági ellenőrzés közbejöttével. Az így nyert tej forgalombahozatala és felhasználása a városi hatóság irányítása mellett történt volna.14 9 Ősszel már arról érkezik hír, hogy a gyermekek, betegek, gyermekes asszonyok tejellátása is nehézségeket okoz. Ezért a polgármester az erőtakarmányt azoknak a kisbirtokosoknak juttatja, akiknek a tejtermelés fokozására lehetőségük van.15 0 Megoldást egyik intézkedés sem hozott. A hatóság a cukrászdákban a tejes készítmények árusítását betiltotta.15 1 Vaj alig kerül a városba. Fejér megyében az egyetlen vajkészítő üzem Perkátán volt. Ez hetente 260 — 300 kg vajat állított elő. A Közellátási Felügyelőség elrendelte, hogy a perhátai üzem által a budapesti magán háztartásoknak hetente felszállított 26 kg vaj mennyiséget a székesfehérvári kereskedők kapják meg, melyet hatósági ellenőrzés mellett adjanak el.15 2 Már 1941 nyarán észrevehetően csökkent a tejhozam, a tejtermelés. A tehéntartó gazdák nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű abraktakadmányhoz. Így a város tejellátása nem az árszinten múlott elsősorban, hanem az abraktakarmány beszerzésen.15 3 1942 júliusában pedig olyan nagy mérvű száj- és körömfájás járvány lépett fel a városban, amely néhány hétre szinte megbénította a helyi kisbirtokosoknál a tejtermelést.15 4 Ugyanekkor kezdték meg egyes nagy gazdaságok a tejet Székesfehérvár, Mór és több község helyett Budapestre szállítani, mert itt literenként 8 fillérrel többet kaptak érte.15 5 Szeptemberben az egész vármegyében dúlt a száj- és körömfájás.15 6 Az uradalmi tejelő állatok jó része egész kiváló adottságokkal rendelkezett. A XX. század elején még ritkaságszámba ment, ha egy tehén naponta 20—26 liter tejet adott. Ez 1938-ban már minden tejgazdaságban megtalálható volt. Ebben az évben 1232 liter volt az átlagos fejés.15 7 A tejgazdaságok a harmincas évek elejétől a konkurrenciával sokat hadakoztak. Ezek a „milimárik" voltak. Nagybirtokos értékelés szerint ezek csak a kereskedelmi hasznot lesik, s az „aszfalt lefejő tehenészetekkel" tönkreteszik a gazdák által űzött szakszerű tenyészeteket. A milimárik főleg a Budapest környéki falvakban, pusztákon éltek, s 2 — 4 darab állatukkal folytatták a kereskedést, melyet házalással kötöttek öszsze.158 A tejtermelési színvonalat már nem a legelők, rétek nagysága alapozta meg, hanem a szántóföldi takarmánytermesztés nagysága. A törzskönyvezett tenyészetekben megjelent az abrakkeverés is. A fehérjeabrak (szeges borsó, Viktória borsó) termelése pedig 148 Uo. 149 Uo. 150 Uo. 1942-462. sz., 1942-16 070 sz. 151 Uo. 1942-9142. sz. 152 Városi Főispáni iratok, 1942 — 277. sz. 153 Uo. 1941 — 246. sz. 154 Polgármesteri iratok 1942 — 16 066. sz. 155 Városi Főispáni iratok, 1942 — 856. sz. 156 Uo. 1942-1161. sz. 147 Ketakés S. : i. m. 89. 158 Uo. 22.
