Századok – 1975
Közlemények - Farkas Gábor: A tőkés gazdasági fejlődés néhány kérdése Fejér megyében 1029/V–VI
1062 FARKAS GÁBOR közül Győrnek 61 gyára van és 6 ezernél is több munkást foglalkoztat, Pécsett 68 gyárban 3200 munkás dolgozik, Sopronban pedig 41 üzemben 3000 dolgozó van.) A Fejér megyei ipartelepek képe sem jobb. Igaz, itt 43 gyári jellegű létesítmény van, de ezek termelési kapacitása csekély, s főleg azokra az élelmiszeripari létesítményekre koncentrálódik, amelyek a század elején keletkeztek, vagy ekkor egy nagyobbfokú modernizáláson estek át. Lényegében Fejér megyében összpontosul az ország gyári jellegű telepeinek nem egészen 2%-a. Ebből 23 élelmezésipari, 16 kő- ós agyagipari (kőbányák, téglagyárak), 10 villanytelep, 5 vegyészeti, 4 faipari, 1 nyomda- és 1 textilipari telep volt. Székesfehérvárott ezidőben is egyik legjelentősebb ipartelep a Felmayer-féle kékfestőgyár. Ennek a gyárnak termelési értéke majdnem felét — mintegy 4 milliónyit — teszi ki a fehérvári üzemek által előállított összes termelési értéknek (8667 ezer P) és a városban foglalkoztatott gyári munkásoknak több mint kétharmada dolgozik itt a harmincas évek közepén. A gazdasági válság az ipari üzemekre különbözőképpen hatott. Székesfehérvárott a válság után nem emelkedett a munkáslétszám, sőt 1936-ra 18%-kal tovább csökkent, ugyanakkor a Fejér megyei üzemeknél 62%-kai növekedett. Az itteni ipar jelentéktelen volta miatt azonban ez nem jelentett sokat. A téglagyárakban, a malmokban, a szeszgyárakban sok segédmunkást alkalmaznak, de ezek egyébként is csak idénymunkások voltak. Gyáripari adatok114 ( Fejér megye és Székesfehérvár együtt ) Év Ipartelepek száma Évi átlagos munkáslétszám Kifizetett bérek összege ezer P-ben Termelési érték összege ezer P-ben 1932 59 1 267 1 357 21 616 1933 57 1 263 1 302 21 656 1934 56 1 186 1 075 20 610 1935 61 1 279 1 122 23 297 1936 62 1 479 1 309 24 373 A Fejér megyei ipartelepek munkásainak bére alacsonyabb az országos átlagnál, de mélyen alatta marad még a székesfehérvári munkások jövedelmének is. 1932-ben az egy munkásra eső átlagos évi bérjövedelem országos viszonylatban 1,192 P volt, míg Fejér megyében 1,1014, Székesfehérvárott pedig 1,115 pengő. Ez az országban napi 4,34, P-nek, a megyében 3,70 P-nek, Székesfehérvárott 4,23 P-nek felelt meg. A kereseti arány a Fejér megyei ipartelepeken a harmincas évek közepéig sem javult. 1936-ban az országos napi bér átlaga 3,90, Székesfehérvárott 3,55, Fejér megyében pedig 3,07 P. Az órabérek is ezt a helyzetet tükrözik: Míg 1936-ban országos átlagban a gyári munkások órabére 46 fillér volt, addig a Fejér megyei ipartelepeken 30, Székesfehérvárott pedig 39 fillér volt. A termelési érték a korszerűtlen technológia, a munkások nagy részének szakképzetlensége folytán messze elmaradt az országos aránytól. Míg ez utóbbi 1932—1936 között 41,7%-kal növekedett, addig Fejér megyében csak 12,9%-kal nőtt. Az ipartelepek bruttó termelési értékének több mint 90 %-át az élelmezési ipar adja és ezen belül is a malomipar. Ezt az iparágat a gazdasági válság kevésbé érintette, mert 1932—1933-ban 114 Uo.
