Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
A SCHTTLZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOCiRÄFIÄJA 109 Azon a helyen, ahol a Hitler-ellenes összeesküvés Stauffenberg kivégzésével fejeződött be, az Oberkommando des Heeres székhelyén, a volt Bendlerstrassen négy teremben mutatják be „Hitlerista terror Európában és az európai ellenállás"; „Az ellenállás motívumai, fajtái, formái és technikája" c. részt és a „Berlini ellenállás" anyagát. A kiállítás összeállítása megfelel a fent idézett célkitűzésnek. Náci terrorról szóló filmeket is vetítenek ós rövid előadással, vezetéssel egészítik ki a látnivalókat. A kiállítás egyik jelentősége abban van, hogy a helyszínen tudják a július 20-i összeesküvés berlini központjában lezajlott események lefolyását bemutatni, „a minden diktatúra ellen, bárhonnan is jöjjön" párhuzam hangsúlyozásával azonban kommunista- és szovjetellenes irányban interpretálják az anyagot. Iskolák, diákok részére csoportos látogatásokat szerveznek." Jó kiállítású, díjtalan képes kiadványokat adnak a látogatóknak. Az NDK-ban különböző publikációk jelentek meg az 1944. július 20-i összeesküvésről. Ezeknek és egyéb forrásanyagoknak tömör összefoglalását nyújtja az 1968-ban kiadott „Deutsche Geschichte" 3. kötete (1917-től napjainkig). A negyedik rósz (Deutschland im zweiten Weltkrieg von 1939 bis 1945) négy fejezetének egy-egy alpontja foglalkozik a háború alatti német ellenállással, legrészletesebben az illegális német kommunista mozgalommal.76 Az 1944. július 20-i összeesküvés és abban Stauffenberg szerepe differenciáltan, bár túlságosan rövidnek tűnő feldolgozásban kerül megtárgyalásra. Egy megállapítást idéznünk kell: „A Stauffenberg-merénylet antináci tett volt. A Stauffenberg körüli erők tragikuma abban volt, hogy nem tudták magukat az összeesküvők reakciós többségétől elszakítani ós nem találták meg időben az utat a »Szabad Németország« mozgalomhoz és ezín az úton nem tudtak végigmenni."7 7 Finkernél még visszatérünk Stauffenberg és a NKED (Nationalkomiteo Freies Deutschland) összefüggésére. A Deutsche Geschichte az összeesküvéssel kapcsolatban több illegális kommunistát és szociáldemokratát említ meg. Éppen ezért nem érthető: miért nem nevezi meg névszerint Saefkowot és Jacob-ot, akik Leber és Reich wein szociáldemokratákkal tárgyaltak 1944. június 22-én (és nemsokkal utána a Gestapo mind a négyüket letartóztatta, ld. Melnyikovnál). Ugyancsak hiányzik Leuschner neve is, noha mint régi szakszervezeti vezotőnek és szociáldemokratának fontos szerepe volt az összeesküvésben. Kurt Finker: Stauffenberg und der 20. Juli 1944 c. terjedelmes monográfiája 2. bővített kiadásban jelent meg.78 A szerző bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a gyorsan elfogyott első kiadást több bírálat érte. így az, hogy Stauffenberget túlságosan a július 20-i események tükrében ábrázolta — ezt megszívlelte; egy másik a bemutatott hősök és az őket körülvevő „társadalmi feltótelek" viszonyának ábrázolására vonatkozott. A 2. kiadásból kitűnik, hogy ezt is figyelembe vette. Ehhez meg kell jegyeznünk: az egyébként értékes munka nem mentős bizonyos aktualizálástól. A mű legfőbb erénye Stauffenberg életútjának ábrázolása 1944. július 20-ig és az összeesküvésben résztvevő csoportok, személyek társadalmi polarizálódásának bemutatása. Stauffenberg életének alakulását gyermekkorától a katonatiszti pályán, sebesülésén át, sokoldalúan ábrázolja, politikai fejlődésót is bemutatja, megszólaltatva az özvegyet, a testvéreket, a barátokat is. strasse. 8. Godenkstätte Plötzensee Berlin. Stätten der Verfolgung und des Widerstandes in Berlin 1933 — 1945, Hg. Landeszentrale für politische Bildungsarbeit Berlin. 24. 75 Uo. 76 Deutsche Geschichte, Band 3. Von 1919 bis zur Gegenwart. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin. 1968. 298-303, 308 311, 320 -323, 342 — 348, 361 — 367, 382 -384, valamint a negyedik rész irodalomjegyzéke: 384—386. 77 Deutsche Geschichte: 367. 78 Union Verlag Boriin, 1971.
