Századok – 1975
Közlemények - Tihanyi János: A Schulze–Boysen/Harnack ellenállási csoport és az 1944. július 20-i összeesküvés historiográfiája 89/I
A SCHTTLZE-BOYSEN/HARNACK CSOPORT HISTORIOCiRÄFIÄJA 103 Rothfels munkásságának egy-egy szakasza a háború utáni időszak nyugatnémet politikai közegében zajlott le, és annak befolyása fellelhető műve újabb kiadásában. Az összeesküvés huszonötödik évfordulójával keltezett előszavában többek között az alábbi megállapításokkal indítja útjára könyvét: „Minden különbségnél, vagy »polarizáció«-nál, amelyet az osztálydogmát uraló írásművek eléggé gyakran kiéleznek, végül is az ellenzék táboraiban egy közösért, egy »antropológiai« kérdésért, a modern társadalom emberének sorsáért törtónt minden." Melnyikov az 1958-i kiadásból idézi Rothfels szavait: „Az ilyen emberek részvétele ós haláluk nem egy osztály érdekében történt, hanem az individuum zendülését bizonyítják, akik konzervatív meggyőződésüket és keresztény vallásosságukat követték." Továbbá: ,,. . . a katonai operációk nem voltak sem tisztán hivatásbeli, sem osztálymeghatározottak . "s 1 Az összeesküvésben résztvevő „öregek-fiatalok" problematikája kapcsán Rothfels megállapítja: „Egyetlen öreg — és biztosan Goerdeler52 sem — volt »megingathatatlan« vagy reakciós abban az értelemben, hogy ne lett volna egy mélyreható átalakulás szükségességéről meggyőződve. Egyetlen fiatal sem akart egy olyan erőszakos átalakulást, mint amit a szovjetek megvalósítottak, vagy amit Hitler a történelmi struktúrák aláaknázásával müveit. . . . Arisztokratikus, vagyis felelősségteljes vezetői meggondolások és egy konzervatív szabadságidea mindkét táborban képviselve voltak." És e gondolatokat összefoglalva: „Amennyiben a német ellenzéknél restaurációs tendenciáról volt szó, egy olyan társadalmi és gazdasági rendszer megújulását tűzte ki célul — ós éppen Goerdeler —, amelynek a polgári történeti korszak szellemében lehetőség szerint a politikai beavatkozástól (kiemelés tőlem — T. J.) messzemenően szabadnak kell lennie ... Éppenúgy visszanyerte tradicionális helyét egy valódi politikai konzervativizmus, szemben az Állam és Nemzet dicsőítésével, szemben a Technika és Mammon istenítésével, lényegében mindennel szemben, ami az embert egy cél eszközévé teszi."53 Rothfels tehát kiemeli az összeesküvés „osztályfeletti" sőt „nemzetfeletti" jellegét, miközben a keresztény hit jelentőségét, az individuum szerepét hangsúlyozza. Mindezeket az egyes fontosabb résztvevők jellemzésénél is megtalálhatjuk. Ooerdelerről például ezeket írja: „A gyakorlat mutatta, hogy Goerdeler, habár átfogó gyakorlati ismeretekkel és a városi önigazgatásban szerzett sokéves iskolával rendelkezett, mégis könnyen idealista egyszerűsítésekbe és túlzott optimizmusba esett. De senki se tagadhatta ós tagadhatja, hogy gyökerei a hitben voltak, amely többet számolt a lelki, mint az anyagi erőkkel."54 Von Hassel5 5 szerinte egyáltalán nem volt olyan „egyoldalúan nyugati beállítottságú' , ahogy „Melnyikov orosz történész" állítja. Ezt az állítását azonban nem támasztja alá, sőt — Hassel külpolitikai koncepciójának ismertetése során56 és másutt Hassel tevékeny-61 Melnyikov: 20. Juli 1944. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, 3. Ausgabe. Berlin 1967. 114-116. 52 Carl Friedrich Goerdeler 1884-ben született. 1930 —37-ig Lipcse főpolgármestere. Az összeesküvés konzervatív szárnyának prominens alakja volt. 1946. febr. 2-án kivégezték. 53 Hans Rothfels : Die deutsche Opposition gegen Hitler. Eine Würdigung. Neue, erweiterte Ausgabe. Fischer Bücherei Frankfurt a M/Hamburg. 1969. 176 — 177. 54 Rothfels: i. m. 96. 55 Ulrich von Hassel (1881 — 1944). 1932—38 között Németország olaszországi nagykövete. Az összeesküvés erősen konzervatív szárnyához tartozott. Célja: a Szovjetunió elleni háború folytatása és a nyugati hatalmakkal különbéke létrehozása volt. 1944. szept. 8-án kivégezték. 56 Hassel 1940. febr. 22 —23-án Árosában találkozott egy angol diplomatával, aki lord Halifax külügyminiszternek továbbította Hassel írásos békeprogramját, amelyben többek között az szerepelt, hogy a békerendezós során Ausztria és a Szudéta-föld maradjon a Német Birodalom része. Rothfels: i. m. 142. Hasselről lásd még: 152, 164, 199, 2Ó3, 205, 208, 212, 214.
