Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
362 SPIRA GYÖRGY ínyükre a közgyűlés kitérő válasza, akkor is beéri azzal, hogy újabb gyűlést hirdessen délután ötre, mondván, hogy itt majd megszerkeszthetik s valamennyien aláírhatják a kívánt írásos beadványt.106 Csakhogy ekkor a tömegből kiválik a pesti ügyvédi (vagy - - helyesebben az itteni zúgprókátori) karnak a népszónoki babérok learatásában egymást ma — úgy látszik — rendre felülmúlni vágyó tagjai közül immár a harmadik, Pazár Lajos, s kijelenti, hogy még ilyen néhány órás halogatás is egyértelmű volna a népakarat megcsúfolásával, majd — Pajor István barátjának mintájára — maga is kiegészíti az eddigi követeléseket, de - okulván abból a baklövésből, amelyet Pajor követett el, mikor a zsidóknak csupán a város belső kerületeiből történő kitiltását indítványozta, így persze semmiféle hatást nem gyakorolhatva a külvárosok felvonult lakóira — ő, Kasselik Endre nyomdokába lépve, már azt követeli, hogy a város teljes területéről utasítsák ki a zsidókat (mégpedig — s ennyiben mindjárt tovább is fejleszti Kasselik hétfő esti javaslatait — ne csak a lakhatási engedéllyel nem rendelkezőket, hanem mindazokat, akik az utóbbi tíz év folyamán költöztek ide), s ráadásul egy füst alatt megújítja azt a sokak által már márciusban felröppentett jelszót is, hogy a zsidókat mind egy szálig ki kell rekeszteni a nemzetőrségből. Ez a felszólalás pedig immár csakugyan nem pereg le hatástalanul az eddigi huzavona által amúgy is felingerelt hallgatóságról. A tömeg tehát fogja magát s egyszerre megindul a városháza bejárata felé, hogy türelmetlenségét közvetlenül és a maga egészében adja tudtára a közgyűlésnek. A városháza kapuját azonban a városi tanács parancsára nemzetőrök állják el kivont kardokkal és feltűzött szuronyokkal. És ezzel az utolsó cseppig betelik a pohár, most már végképp elszabadulnak a szenvedélyek: egy Hollik Márton nevű szabólegény megpróbálja kicsavarni a kardot az egyik nemzetőr kezéből, de a fegyverhez kapva, persze önmagát sebzi meg; s amikor a sokaság vért lát és az is pillanatokon belül kitudódik, hogy a vérontást okozó kard tulajdonosa történetesen zsidó, a pohár tüstént ki is csordul s ezúttal immár többesszámban harsan fel a kiáltás: — Vesszenek a zsidók!10 7 Nagy Ferenc természetesen holtra rémül, mert rögtön az ötlik az eszébe, hogy ha ez a kiáltás további tettlegességek bevezetője lesz, akkor a hatóságok mindenért, ami ma történt s még történendő, őt fogják felelőssé tenni. A botránykőül szolgáló zsidó nemzetőrt üggyel-bajjal elmenekíti hát a Pilvaxba, s, amikor ott Vasvári és a többi jelenlévő márciusi fiatal ennek ellenére rátámad a szerintük szintén általa előidézett felfordulás miatt, sietve eláll a délutánra hirdetett újabb gyűlés megtartásától is.108 De hát kit érdekel még Nagy Ferenc?! Most már egyesegyedül Pazáré a szó, ő pedig idő közben már úgyis más gyűlést hívott egybe ugyanezen délutánra a Redoutba s immár kirekesztőleg a zsidókérdés megvitatásának célzatával, pontosabban: abból a célból, hogy ott majd az általa imént előadott zsidóellenes követeléseket írassa alá minél többekkel.109 ,oe Erről Nagy Ferencnek a 104. jegyzetben már idézett nyilatkozata. 107 Mindezekről a Budapesti Hiradóпак a 105. jegyzetben hivatkozott cikke, i. h. 86 — 87.; MT 1848. ápr. 19., 30. sz. 120.; Zsoldos 240.; Einhorn 86.; Ghownitz I. 77. (Az idézet az utóbbi helyről.) los Erről ismét Nagy Ferencnek a 104. jegyzetben idézett nyilatkozata. 109 Erről Schelcz Lipót színező kontár és Resch István kőművesinas 1848. ápr. 21-i vallomása a rendfenntartó választmány által az ápr. 19-i zavargások megvizsgálására és megtorlására kiküldött alválasztmány jegyzőkönyvében, Pest, 1848. ápr. 20—30., OL '48ML IM BT 1848-19—2 és álladalmi titkári iratok 1848-36—1.
