Századok – 1974
Közlemények - R. Várkonyi Ágnes: Szeremlei Sámuel és a mezővárosok történetének historiográfiája 915/IV
930 Pv. VÁRKONYI ÁGNES netén áttekintő vagy a jobbágyság múltjának egy-egy részletével foglalkozó tanulmányai közül. A mű geneziséről témánk keretei között nem adhatunk kimerítő képet. Bizonyos azonban, hogy míg egyfelől a népi írók baloldali csoportjának szociológiai munkássága adott hozzá impulzusokat, másfelől nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Erdei Ferenc milyen nagyra értékelte Hajnal István társadalomtörténeti vizsgálataiban a parasztságra mint városképző elemre vonatkozó megállapításokat. Témánk medrében maradva azonban csupán arra figyelhetünk, hogy a monográfia a mezővárostörténetírás imént vázolt haladó hagyományait folytatja. Nemcsak realizmusa és társadalomtörténeti igényessége kapcsolja az elődökhöz, hanem tartalma is. Majláthot is azok a jelenségek ragadják meg, mint Hornyik Jánost és Szeremlei Sámuelt: a jobbágyi szolgálat terheitől mentes gazdag parasztság, viszonylag önálló városi kormányzat, a XVI—XVII. század nagy fellendülése, s a XVIII. század visszaesése, a refeudalizálódás jelenségei, végül pedig e fejlődés jellege, helye az országos történetben. Vagyis nagyon leegyszerűsítve: a reformkorban elhangzott kérdésre keresi a Nag3rkőrös monográfusa is a feleletet. De minden eddiginél szélesebb körben tekintve szét és mélyebbre ásva. Kőrös társadalomfejlődésének kezdő korszakát egészen a nomád társadalomig s a megtelepülés korszakáig nyomozza vissza a múltban, gazdasági szerkezetének pedig minden addiginál részletesebb analízisét adja. Vizsgálja a gazdasági struktúra jellegét, az állattartás, kertgazdaság, a közösségi földtulajdon, az ipar, a munkamegosztás és a kereskedelmi tőke összefüggéseit. A mezőváros XVIII. századi refeudalizálását vázolva az itt nem részletezhető új szempontjai közül érdekes ahogyan a reformkori kérdést megfordítja: nem a városi társadalom és a jobbágyság idegen test a nemzetben, hanem itt az új nemesség idegen test a cívisváros közösségében. Míg Szeremlei a refeudalizáló tényezők közül a földesúr magángazdaságára, főleg pedig Mária Terézia úrbérrendezésére teszi a hangsúlyt, Majláth tovább megy, már a v isszafoglaló háborúk után megszilárduló államhatalmat mint a feudális rend visszatérését fogja fel s kimutatja, hogy a cívisek közül sokan léptek át a nemesi rendbe. Gazdag anyagával a város adóviszonyairól a török adózásra és magyar földesúrral való kötelékekre egyaránt felhívta a figyelmet. Mindezzel immáron teljes gazdagságában nyújtotta át a mezővárosi fejlődés jellegének, lehetőségeinek és elakadása okainak fogas kérdését mai történetírásunknak.43 Szeremlei Sámuel célkitűzése, amellyel Hódmezővásárhely monográfiáját útjára bocsátotta: „Segítsék az utódokat önismeretre, gondolkozásra és a jövő feladatai között való eligazodásra."4 4 — ma is aktuális. 43 Vö. Pack Zsigmond Pál, Orosz /. idézett munkáit. 44 Szeremlei : Hódmezővásárhely története III. köt. Bevezetés.
