Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
88 KEKEKES LAJOS ragaszkodott a konferencia napirendjének szigorú körülhatárolásához és azért igyekezett minden politikai témát kizárni, mert attól félt, hogy a politikai viták felszínre hozhatják a középeurópai békerendezés néhány ellentmondását, amelyeknek korrekciójára a francia politikusok egy részében mutatkozott is bizonyos hajlandóság, nem szólva a dunai konföderáció tervéről, amelyet igen jelentős francia politikai körök továbbra is egyedüli megoldásnak képzeltek.66 A konferencia előkészítő bizottsága 1921. június 7-én eljuttatta napirendi javaslatát a résztvevő országok kormányainak. A megtárgyalásra ajánlott témák teljesen Benes kívánságaihoz igazodva kizárták a politikai viták lehetőségét. A következő témákat tűzték a konferencia napirendjére: Kompenzációs megállapodások lehetősége a legfontosabb nyersanyagok szállításáról; a pósta-, telefon- és táviróösszeköttetés helyreállítása az utódállamok között; megállapodások a tranzitforgalom biztosítása érdekében; az Osztrák-Magyar Monarchia vasúti szerelvényeinek felosztása és a szabad forgalom biztosítása és végül a szabadalmakkal és a szállítási tilalmakkal összefüggő kérdések rendezése.67 Az előkészületek viszonylag hosszú szakasza után — amelyet az olasz kormány intrikái is elhúztak 1921. október 29-én a Piran melletti kis tengerparti jugoszláv fürdővárosban, Portoroseben (Portoroz) végre összeült az utódállamok gazdasági konferenciája. Teljes jogú résztvevőként Olaszország, Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és Lengyelország küldöttei szerepeltek, míg tanácskozási joggal Franciaország (Fatou admirális), Anglia (Sir Francis Dent), és megfigyelőként az USA (Smith ezredes) vettek részt a konferencián. Németországot tehát megfigyelői minőségben sem hívták meg a konferenciára. Közel egy hónapig tartó tárgyalások eredményeként megegyezés született a Monarchia vasúti szerelvényeinek felosztásáról,0 8 kilátásba helyezték a szállítási egyezmények megkötését (határátkelőhelyek megnyitása, vámkezelés, vasúti csatlakozás, gyorsított vasúti árúszállítás, a genfi biztosítási konvenció alkalmazása), a posta-,távíró- és telefonforgalom normalizálását; elhatározták, hogy 1922. július l-ig feloldják a ki- és beszállítási tilalmakat, valamint szénbizottságokat alakítanak a racionális szénelosztás biztosítására.69 Portorose jelentős állomás volt a kettős Monarchia gazdasági közösségének szinte maradéktalan felszámolásában, de egyúttal az új nemzeti államok normális gazdasági forgalmának biztosítása szempontjából is. A résztvevők többsége elzárkózott minden olyan javaslat tárgyalásától, ami a régi kötelékek akárcsak részleges fennmaradását is célozta volna. Ilyen értelemben Portorose negatív válasz volt a dunai konföderáció megvalósítását célzó különféle elgondolásokra. Richard Schüller, az osztrák delegáció vezetője, a lezajlott konferenciát értékelve ezt írta: ,,A delegátusok egyetértettek abban, hogy a konföderáció megvalósíthatatlan és arról Portorose-ban szó sem lehet. Egyes delegációk még ennél is tovább mentek és minden javaslattal szembefordultak, ame-66 AA. Bonn. Po. 4. Konferenz Portorose (Rom) Bd. I. Nr. 413. 67 AA. Bonn. Po. 4. Konferenz Portorose (Rom) Bd. I. Nr. 365. 68 Felosztották a Monarchia 250 000 tehervagonját, 23 ООО személy-,posta- ós szolgálati kocsiját és 12.000 mozdonyát. Eddig nehézségeket okozott, hogy az utódállamok a saját területükön maradt kocsikat és mozdonyokat a lefoglalástól félve — nem engedték a másik ország területére. Most megállapodtak, hogy mindegyik állam megtartja és saját felségjelével látja el a területén maradt vasúti kocsikat. 69 Der österreichische Volkswirt, 1921. 13. évf. 9. sz. 208.