Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
846 KOROM MIHÁLY Makó körüli harcokban keleten részt vevő 795. ezred parancsnoka, Sz. V. Fjedotov őrnagy is, és több harcos is ugyanezt, illetve más kitüntetést érdemelt ki.5 4 A fenti tényekből világosan látszik, hogy a szovjet csapatok magyar földre lépése nem jelentette egyúttal és azonnal község vagy város felszabadítását is, sőt az első község felszabadulása sem ott történt meg, ahol a magyar területre való első behatolás. Ezért különbséget kell tennünk az elsőnek felszabadult község és a között, hogy hol léptek először magyar földre a felszabadító szovjet csapatok. Az utóbbi kérdésre egyértelmű a válasz. A szovjet csapatok felderítő vagy biztosító egységei 1944. szeptember 22-én alkonyatkor vagy 23-ára virradó éjjel Battonyától délkeletre, az akkor Csanád, ma Békés megye területén, a román—magyar határ elérése után léptek először magyar földre. A magyar nép emlékművel is kifejezett hálája tehát vitathatatlanul ide kívánkozik. Az elsőnek felszabadult magyar község viszont a volt Csanád megye déli részén, a mai Csongrád megye délkeleti sarkában levő Csanádpalota volt, amely szeptember 24-én a déli órákban került szovjet kézre. Utána a szomszédságában fekvő Királyhegyes következett és harmadiknak (e megyében elsőnek) a ma Békés megyei Elek község szabadult fel, még szintén 24-én délután. Mindhárom község azonban még egy-egy rövid időre a 24-ét követő napokban ismét németmagyar megszállás alá került. Csak a sorrendben negyediknek, a 24-én késő délutáni órákban felszabaduló Űjnagylak község volt az, amely elsőnek szabadult fel olyan értelemben, hogy már nem is került többé újra a megszállók kezére. Az első felszabadult magyar város viszont Makó volt, amelyet szeptember 26-án szabadítottak fel a szovjet csapatok, és csak vele egyidőben vált többekkel együtt szabaddá az eddig első felszabadult községnek hitt Battonya is. * A nyugati antifasiszta hatalmak felé tett utolsó rendszermentő kísérlet (Náday István ny. vezérezredes szeptember 22-i küldetése) kudarca mellett elsősorban a most már magyar területeken is folyó szovjet felszabadító harcok járultak hozzá ahhoz, hogy Horthyék szeptember utolsó negyedében a Szovjetunióhoz is fordulva kísérletet tegyenek a vesztett háborúból való kilépésre. A Vörös Hadsereg megjelenése az országban véget vetett annak az irreális horthysta politikának, amelynek középpontjában a Szovjetunió és a nyugati szövetségesei között meglevő ellentétek kihasználása, a szovjet hadseregnek a Kárpátokban vagy az ország határainál való feltartóztatása és Magyarországnak angol—amerikai csapatokkal történő megszállása állt. A hadihelyzet ilyen kedvezőtlen alakulása kényszerítette tehát horthyékat arra, hogy szeptember végén végül elküldjék képviselőiket Moszkvába fegyverszünet kérésért és az azzal kapcsolatos tárgyalások folytatására. Az ezt előkészítő, nem hivatalos, a különböző csoportok által kezdeményezett tevékenység azonban már kissé korábban elkezdődött. A Horthy-féle kiválást támogató különböző csoportok számára a csak nyugati orientációjú kísérletek kudarcai miatt fontossá vált annak tisztázása, hogy a szovjet kormány hajlandó volna-e Horthyt és kormányát elfogadni, ha esetleg az fegyverszüneti kérelemmel fordulna a Szovjetunióhoz, vagy — amitől nagyon féltek —, visszautasításban részesülne-e. A szovjet kormány csak szeptember 20-án közölte nyugati szövetségeseivel is, hogy kész a magyar 54 Uo. 55-62.
