Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
842 KOROM MIHÁLY ellenségnek sikerült a támadást nemcsak megállítania, hanem a Dél Hadseregcsoport hadműveleti naplója szerint 5 szovjet harckocsi kilövésével vissza is verni.2 7 A 243. lövészhadosztály is támadott szeptember 23-án, ugyanígy a csatlakozást északon tartó 203. hadosztály is. E helyi jellegű támadások eredményeként Battonyától majdnem Elekig a magyar csapatokat szinte mindenhol a határok mögé vetette vissza a szovjet hadsereg. A Dél Hadseregcsoport naplója szerint 23-án a 2. magyar tartalék hadtest a Nagypereg (Románia), Battonya, Dombegyház, Kevermes és az Elekkel szemben levő Ottlaka (Graniceri, Románia) vonalra vonult vissza.2 8 Mindezekből az következik, hogy szeptember 23-án sem szabadult még fel ugyan egyetlen magyar község sem, de azon túl, hogy Battonyánál az előző éjjelre átlépték már a határt, a szovjet csapatok 23-án már a 243. hadosztály sávjában Dombegyház, Kevermes és a mai Lökösháza keleti körzeteiben is nemcsak elérték, hanem át is lépték a magyar—román határt. 1944. szeptember 24-én a helyi jellegű csatározások tovább folytak váltakozó sikerrel. A Marostól délre levő szovjet erők Szeged felé való előremozgása bánáti német ellentámadás miatt ugyan lelessult, de német jelentések szerint Kiszombor 24-én szovjet kézre került.2 9 E napon lényeges előrehaladás Makótól keletre, az 53. hadsereg 57. hadteste 228. lövészhadosztályának a sávjában és az 53. hadsereg 27. hadteste 203. lövészhadosztályának a vonalán, Elek térségében történt. A 228. hadosztály 799. ezrede Aradtól nyugatra folytatta harcát, és Ópécska, Magyarpécska, Szemlak és Tanyinn romániai helységek felszabadítása után, szeptember 24-én magyar területen, Nagylaktól északra elfoglalta Csanádpalota és Királyhegyes községeket, s 19 óra 30 perckor (szovjet időszámítás) már a Makótól északkeletre levő Rákosig jutott el. A hadosztály 767. ezrede befejezte a Maroson való átkelést szintén 24-én Sajtény (Seitin), Szemlak és Nagylak (Nadlac) romániai községek felszabadítása után 19 óra 30-kor már magyar területen harcolt Ujnagylak felszabadításáért,30 amelyet még aznap késő délután fel is szabadított, és 24-én este Magyarcsanádig nyomult előre nyugat felé. Ugyanezen a napon a 203. hadosztály „este felé elfoglalta Eleket".3 1 Battyona és Kevermes között a helyzet 24-én lényegesen nem változott. Ezek a községek ekkor is a magyar csapatok kezén maradtak. Miután 1944. szeptember 24-én már különböző térségekben több magyarországi község is felszabadult, ahhoz, hogy megállapíthassuk, melyik szabadult fel elsőnek, meg kell néznünk, hogy az adott nap melyik időszakában történt az egyes helységek elfoglalása. Szerencsére a volt megyei vezetés tiszaföldvári jegyzőkönyve az események folyásáról szinte azok óránkénti változásának megfelelően számol be. A 23-án délután és este Battonya 27 Arhiv otgyela VOV. SzSzSzR. IML. N. 13.631. 174, Borús J. : i. h. 394 és Zielbauer Gy.: i. h. 282 — 283. Mindeddig a 23-án reggel megindult támadással érkezett harckocsiegységeket tekintette irodalmunk a felszabadulás megindulásának s egyben Battonya község felszabadulásának is. De az újabban előkerült adatok azt mutatják, hogy korábban léptek szovjet egységek ugyanott az ország területére, és 23-án nem sikerült Battonyát felszabadítani. így nem ez a község az első felszabadult magyar falu, mint ahogyan tévesen ezt néhány tudományos munka és több népszerű feldolgozás s visszaemlékezés állítja. Battonya csak szeptember 26-án szabadult fel. MJAM. Tiszaföldvári jkv. 7. 28 Uo. 176. 29 Uo. 186. 30 MJAM. Veszelik: i. m. 18 és Arhiv otgyela VOV. SzSzSzR. IML. N. 13.631. 186. 31 Arhiv otgyela VOV. SzSzSzR. IML. N. 13.631. 186 és Borús J. : i. h. 398.
