Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - I. rész 836/IV
Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája I. rész: Az 1944. október 11-i előzetes fegyverszüneti feltételek elfogadása Az 1944 augusztus végi román átállás utáni horthysta rendszermentő kísérletek a nyugati hatalmaknál nem hozhattak sikert. Anglia és az USA nem voltak hajlandók a Szovjetunió nélkül, sőt ellenére megállapodást kötni Horthyékkal. Azt a közös hitlerista és horthysta kezdeményezést, melyet szeptember első felében a német és magyar csapatok indítottak azzal a céllal, hogy a szövetségesekhez átállt Romániát megtámadva, és Dél-Erdélyt lerohanva a Kárpátok hágóiban kevesebb katonai erővel, hosszú ideig feltartóztatják a szovjet csapatokat, sem koronázta siker. Ez a támadás két részletben indult meg: először 1944. szeptember 5-én a Bánáton a német erők Kelet- s Észak-Erdélyből a 2. magyar hadsereg területéről déli irányba, majd szeptember 13-án az előző támadás felújítása mellett Dél-Kelet-Magyarországról Arad és Lippa irányába is, hogy a német csapatok Temesvár, Resica, Orsova felé irányuló akcióját támogassa. Ezek miatt a katonai lépések miatt azonban kihasználatlan maradt Magyarország átállása számára az a kedvező lehetőség, amely szeptember első felében az országban a magyar és német katonai erőviszonyokban hazánk javára mutatkozott. Elfogadhatónak tűnnek az újabb hadtörténeti tudományos munkákban az ezzel kapcsolatos friss kutatási eredményekre és visszaemlékezésekre támaszkodó elemzések. Több hadtörténeti munka1 vizsgálja a román átállás utáni magyar és német katonai erőviszonyokat, és arra az állsspontra helyezkedik, hogy 1944 szeptember elején nem tartózkodott Magyarországon félmilliónyi német katona, mint azt Horthy visszaemlékezésében írta, ill. a kormány abban az időben vélte.2 A debreceni tankcsatával foglalkozó értekezés számításai szerint ,,a magyar fegyveres erők létszáma 1944 szeptember elején a határőr-alakulatok -kal együtt a félmilliót meghaladta". Míg „ekkor a hazánk területén állomásozó német csapatok összlétszáma — a légierő, a kiképző és az ellátó alakulatok nélkül — a 150 ezret sem haladta meg".3 A Magyarország javára kedvezőbb erőviszonyt látszik igazolni az országgal kapcsolatos két német hadseregcsoport hadosztályainak belső aránya is 1 Lásd elsősorban: ölvedi Ignác: A jasi—kisinyovi hadművelet hatása Magyarország katonapolitikai helyzetére. Hadtörténelmi Közlemények, 1964. 3. sz.; Tóth Sándor: A horthysta klikk 1944. о .tóber 15-i kiugrási kísérletéről. Hadtörténelmi Közlemények, 1965. 3. sz. és ölvedi Ignác: A budai vár és a debreceni csata. Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1970. 2 Horthy Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953. 263, OL. Min. tan. jkv. 1944. augusztus 29. és Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők. 1938—1945. Körmendy (1947. Bp.) 220. 3 ölvedi I. : i. m. 17.
