Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
AUSZTRIA A MONARCHIA FELBOMLÁSA UTÁN 85 viszonyokat, de erről akkor feltűnően hallgattak, s Bécset olcsó bazárrá változtatták. Most, amikor Bécs szinte már teljesen nincstelen, Csehszlovákiától kívánják, hogy az üres csontokat velővel töltse meg." Benes külügyminiszter félreérthetetlenül kijelentette, Csehszlovákia minden olyan tervet elutasít, amelyik a Habsburg-birodalom gazdasági egysége helyreállításának látszatát keltené, ezért elzárkózik a vámuniótól, a fizetőeszközök közösségétől, és bármilyen konferencián való részvételét ahhoz a feltételhez köti, hogy szűnjék meg a föderációs gondolatokkal űzött felelőtlen játék. A megoldást nem regionális, hanem kétoldalú szerződések megkötése formájában kell keresni.56 A magyar álláspontot már ekkor is az intranzigens revizionizmus határozta meg. A magyar kormány közölte, hogy a magyar nemzeti érzést mélyen sértené, ha az utódállamok gazdasági konferenciáját abban a városban rendeznék meg, amelyiket erőszakkal és jogtalanul szakítottak el Magyarországtól. Ha a rendezők nem változtatják meg a konferencia színterét, a magyar kormány sajnálattal kénytelen lesz attól távolmaradni.5 7 Néhány hónappal korábban még azzal indokolták elzárkózásukat, hogy „nem hajlandók egy asztalhoz ülni a félig-meddig bolsevistáktól vezetett Ausztria képviselőivel". Románia és Jugoszlávia szintén elutasítóan nyilatkozott. A pozsonyi konferencia amerikai terve már csak azért sem sikerülhetett, mert jelentős befolyást kívánt biztosítani Németországnak, ezért természetesen kiváltotta Franciaország ellenállását. Smith ezredes megmutatta Karl-Lahmnak, a „Vossische Zeitung" bécsi tudósítójának azt a Washingtonból érkezett táviratot, amelyben arra utasították őt, hogy „ragaszkodjék Németország részvételéhez, mert különben az elért eredmények a nullával lennének egyenlőek".58 Az Egyesült Államok tehát hajlott arra, hogy Franciaország pozícióit gyengítve Németországnak biztosítsa a vezetőszerepet Délkelet-Európában. A németek azonnal felismerték a tervezett pozsonyi konferenciában rejlő lehetőségeket. A német külügyminisztérium iratanyagában található egy 1921 januárjában megfogalmazott valószínűleg a külügyi államtitkár tollából származó — feljegyzés, amelyik behatóan foglalkozik a Pozsonyban elérhető eredmények kilátásaival: „Németország számára a tervezett gazdasági konferencia a legnagyobb gazdasági és gazdaságpolitikai jelentőséggel bír, természetesen nem az Antant és nem is Németausztria szellemében. Nekünk a következő célokat kell követni: 1. El kell érjük, hogy Ausztria és szomszédainak viszonyát tárgyalva saját kapcsolatainkat rendezzük Lengyelországgal, Csehszlovákiával és Ausztriával az antant égisze alatt, 2. alapot teremtsünk a barátságos viszony helyreállítására a középeurópai országokkal . . . Ha valaha, most alkalom kínálkozik arra, hogy lazítsunk a békeszerződések kötelékein. Olaszország résztvesz a konferencián, Ausztriával, Jugoszláviával és Csehszlovákiával erős gazdasági kapcsolataink vannak, úgyszintén Romániával is, amelyik különösen hajlik az olasz befolyásra. Amerika és Anglia támogatni fognak minden ésszerű javaslatot. Ha valahol, úgy éppen Pozsonyban kínálkozik lehetőség arra, hogy elszigeteljük a németekkel szemben vak gyűlölettel eltelt Franciaországot. Jelentősen megkönnyíti helyzetünket az a körülmény, hogy a viták előterében Ausztria és nem Németország áll. Természetesen az utódállamoknak 56 AA. Bonn. Po. 4. Pressburger Wirtschaftskonferenz Bd. 1. К. 116154. 57 AA. Bonn. Po. 4. Pressburger Wirtschaftskonferenz Bd. 1. Nr. 394. 68 AA. Bonn. Po. 4. Pressburger Wirtschaftskonferenz Bd. 1. Nr. 317.
