Századok – 1974
Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV
A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 813 kálvinisták és kivált a debreceni professzorok erős svájci kapcsolatai miatt is1 3 — lényegében a honi viszonyokra is érvényes; a kálvinista hitvilág és a református racionalizmus itt is csak néha s néhol került egyensúlyba, és sohasem konfliktusoktól mentesen. így azután az oktatás módszere váltakozva hol haladó volt, hol maradi, hol egyszerre mind a kettő. Ám a kálvinista kollégiumok — kivált a debreceni, a sárospataki és a nagyenyedi — igazi jelentősége nem is az ilyen vagy olyan oktatási rendszerben rejlett, hanem az iskolák eredendőn demokratikus és a külső kötöttségek ellenére is szabad szellemében. Független és önálló gondolkozásra alkalmas elmék nevelődtek — s neveltek — itt, gyakran a tanítási módszer kegyetlen és maradi latin biflái ellenére.14 Ez a szabad, kritikai gondolkozás a lényeges a tudomány meghonosodása szempontjából, nem az, amit a református kollégiumokban tételesen — és gyakran dogmatikusan — tanítottak belőlük. A természettudományos gondolkozás XVIII. századi honi térhódítása azonban a tankönyvirodalom nyomán is jól követhető. Gerencsér István említett tanulmányán kívül elsősorban Csapodi Csaba mutatta meg két, tárgyi és metodikai szempontból egyaránt úttörő dolgozatában,1 5 miként tárható föl a honi fizika-tankönyvek tartalmi és eszmei elemzésével a magyarországi felvilágosodás természettudományos aspektusa. Mindenekelőtt megállapította, hogy „a racionalizmus és empirizmus nagyon sok eredménye nemcsak a hazai piaristáknál talált kedvező fogadtatásra, nemcsak közöttük vezetett eklektikus filozófia kialakítására, hanem körülbelül ugyanabban az időben a magyar jezsuiták közt is".l s A katolikus főiskolákon ugyan a XVIII. század közepéig ragaszkodtak a régi, skolasztikus hagyományhoz, de „a jezsuita tudományos kutatás a természettudományokban is messze elöl járt akkor, amikor a pusztán anyagközlő egyetemi oktatás szinte még mindig a XVI. század világában folytatódott tovább,"17 s a magyar jezsuiták a rend nevelési módszere következtében szintén megismerkedtek ezekkel az eredményekkel. ,,Hogy a már régóta élő új szellemiség az egyetemi oktatásba is bevonulhasson, ahhoz külső beavatkozás adta meg az alkalmat; az első egyetemi reform . . . Nem olyan tekintetben, mint lia itt valami külső, erőszakos beavatkozásnak való kényszerű engedelmeskedésről lenne szó, hanem arról, hogy végre szabadon megnyilvánulhatott a lelkes együttérzés, az új filozófiá-13 Vö. pl. Die Korrespondenz des Basler Professors Jacob Christoph Beck 1711 — 1785. Bearbeitet von Ernst Staehelin. Basel. 1968. Studien zur Geschichte der Wissenschaften in Basel Bd. XVIII. Különösen érdekes Maróthi György levelezése Beck-kel. 14 Erre leginkább Julow Viktor figyelmeztetett — tudománytörténeti szempontból is úttörő és nélkülözhetetlen — Fazekas-monográfiájában. „Valóságos diákköztársaság ez — írja a debreceni kollégiumról —. A fegyelmi tanácsban együtt ül a professzor és tanítvány; a fegyelmi felügyeletet a kisebb diákok felett a nagyobbak gyakorolják, s ők látják el az alsó osztályokban az oktatói munka egy részét is. A diákság tréfás és komoly hagyományok által megszabott szoros közösségben él. A diáktűzoltóság, a kántus, a rendszeres vasárnap délelőtti kirándulások a Nagyerdőre, a különféle fegyelmi és adminisztratív megbízatások öntudatos felelősségvállalásra és értelmes együttműködésre nevelnek." Julow Viktor: Fazekas Mihály. Bp. 1955. Művelt Nép, 17—18. — Julow lényeglátó elemzéséből érthető meg legszebben, hogy a kálvinista ortodoxia ellenére „Debrecen és Kollégiuma is kész a felvilágosodás befogadására" (uo. 19 — 20). 15 Csapodi Csaba: Két világ határán. Fejezetek a magyar felvilágosodás történetéből. Századok, 79— 80 (1945 — 46) 85—137, és Newtonianizmus a nagyszombati jezsuita egyetemen. Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv, 6 (1944 — 46) 50 — 68. 16 Csapodi : Két világ határán. 92. "Uo. 99.
