Századok – 1974

Tanulmányok - Vekerdi László: A természettudomány a Tudós Társaság terveiben 807/IV

A TERMÉSZETTUDOMÁNY A TUDÖS TÁRSASÁG TERVEIBEN 811 És ez érthető is, hiszen a XVIII. század során lényegesen megváltozott mindenfelé a főiskolák helyzete s szerepe; vagy inkább talán a természettudomány és a matematika helve változott meg az oktatási rendszeren belül.7 A főiskolák fő célja s feladata ugyanis, mint mindig a középkor nagy egyetemei óta, továbbra is az egyházi és az állami — mindinkább az utóbbi — funkcionáriusok s alkalmazottak képzése maradt, de az újkori állam-eszme, az ésszerű államigazgatás, a „Staatsräson" egyre több matematikai és természettudományos ismeretet kívánt az alkalmazottaktól. Éspedig nemcsak a kereskedelem, a bányászat, a hajózás, a nagyméretű út- és csatornaépítés s egyéb hasonló praktikus foglalkozásokban; az államigazgatás racionális és empirikus szelleme maga is egyre több statisztikát, térképezést, egészségügyi rendszabályt követelt; s nem utolsósorban a honi természeti kincsek megismerését és ésszerű hasznosítását. S ez az új, racionális és empirikus szellem tükröződött az oktatásban is. „Az egyetem — olvashatjuk a honinál, igaz, összehasonlíthatatlanul önállóbb francia fejlődésről — egy társadalomban, mely kiválóan értesült a természettudomány haladásáról, nem élhetett úgy, hogy reá is ne hatott volna valamennyire."8 A honi társadalom természettudományos jólértesültsége persze nem hasonlítható a franciáéhoz, de az oktatásért felelős tényezők — a három nagy egyház és az állam vezetői — jól ismerték a külföldi fejlődést és szükségképpen igazodtak hozzá. A XVIII. században a honi iskolákban is szóhoz jutott a természettudomány; elébb a protestáns főiskolákon és a piarista gimnáziumokban, csakhamar pedig a jezsuita akadémiákon is; elsősorban és legfőképpen azonban az újjászervezett majd Budára illetve Pestre költöztetett egyetemen. hogy Tobern Bergman, a nagy kémikus is közölt benne egy cikket, a fémek analízisében döntő haladást képviselő forrasztócső-próbáról. 1J. Ben-David: The scientific role: the conditions of its establishment in Europe. Minerva (London), 4 (1955) 1. no. 15 — 54. — A tanulmány szerint a középkori egyetemeken a humaniórák és а természettudomány egyaránt marginális helyzetbe szorultak, s így képviselőik mintegy „ellen-fakultásokat" hoztak létre az akadémiákban. A humaniórákból a klasszika-filológiát azonban már a reneszánsz századai alatt befogadta az egyetem, s így az akadémiákra a nemzeti nyelvek és irodalom, valamint a természettudomány maradt, amit az egyetemek lényegében nem integráltak egész a XIX. századig. — Joseph Ben-David tanulmánya erősen hatott a tárgykörrel foglalkozó majdnem minden későbbi munkára, a jelen tanulmányra is; azonban elemzése a három klasszikus példára (Itália, London, Párizs) korlátozódik, s így megállapításai más területeken korrekciókra szorulnak. 8 Mlle M. Lacoarret — Mme Ter-Menassian : Les universités. In Enseignement et diffusion des sciences en France au XVIIIe siècle. Sous la direction de René Taton. Paris. 1964. Hermann 125—168; 141. — A kiváló kötet számos új adatot tár föl a francia természettudományos oktatásról. A korai francia műszaki képzésre vonatkozó — részben eddig is ismert — tények az új megvilágításban új és fokozott jelentőséget nyernek. — A selmeci főiskola (1763 ill. 1770) és az Institutum Geometricum (1782) nálunk gyakran hangçztatott „elsősége" miatt nem árt megemlíteni a kötet gazdag adataiból, hogy pl. az École des Ponts et Chaussées — hosszú előzmények után — már a XVIII. század közepén (1743-tól) rendeletileg szabályozott intézmény (1756-tól a mai néven), szabályos három évfolyamos műszaki főiskola, melynek már az elődje, a híres „rajzoló iroda" is képzett bányászokat, akik a század közepén már kísérleti kémiai kurzust is végeztek, Laurent-Charles de Laplanche ,,à l'alambic" nevű patikájában. A francia katonai mérnöki oktatás megszervezése illetve újraszervezése is a XVIII. század közepén történt, s ez is erősen hatott a matematikai-természettudományos képzettségre; nemcsak azért, mert a francia katonai mérnökök nagy része később — mint állami tisztviselő — polgári mérnöki feladatokat oldott meg, hanem azért is, mert a Mézières-i katonai mérnöki egyetem felvételi vizsgájára valóságos kis magán műszaki főiskolák készítették elő a pályázókat.