Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
AUSZTRIA A MONARCHIA FELBOMLÁSA UTÁN 83 A Goode-féle javaslat fiaskója után a francia parlament az 1921. január 4-i ülésén foglalkozott az osztrák kérdéssel és úgy határozott, hogy Ausztria függetlenségének fenntartása Franciaország külpolitikai érdeke, ezért megbízták Loucheur pénzügyminisztert és Seydoux-t, a francia külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának vezetőjét, hogy dolgozzanak ki terveket Ausztria gazdasági szanálásának megvalósítására. Loucheur - William Good-dal ellentétben - a francia és angol magánbankok résztvevőivel tervezett egy mintegy 200 250 millió frank alaptőkével rendelkező társaságot szervezni Ausztria szanálásának irányítására.49 Az angol és francia nagybankok teljes érdektelensége azonban arra kényszerítette a terv készítőit, hogy visszatérjenek a Goode-féle terv koncepciójához, és megkíséreljenek állami kölcsönök formájában szerezni segítséget. Lloyd George ellenállása azonban a Loucheurtervet is megbuktatta, az angol kormány nem járult hozzá, hogy állami pénzekből kölcsönt folyósítsanak Ausztriának. Benes az 1921. február 14-én Párizsban tett látogatása alkalmával azt fejtegette Eichhoff osztrák követnek, hogy Ausztria aligha számíthat a nagyhatalmak pénzügyi segítségére. Elég jól ismeri Anglia, Franciaország és Olaszország belső viszonyait ahhoz, hogy teljes biztonsággal kijelenthesse; ezek a hatalmak belpolitikai okok miatt sem tudnak Ausztriának olyan összegű állami kölcsönöket folyósítani, ami elegendő lenne az osztrák gazdaság újjáépítéséhez. A passzív várakozás már eddig is jelentős károkat okozott, pedig ő (Benes) szilárdan meg van győződve, hogy Ausztria a jelenlegi formájában tökéletesen életképes és a szomszéd országok által nyújtandó forgalmi enyhítésekkel, valamint a termelés növelését szolgáló közös rendszabályokkal meg lehetne oldani az osztrák gazdaság legégetőbb problémáit.50 Benes optimista helyzetmegítélésével szemben állt viszont az a tény, hogy Ausztria külkereskedelmi passzívuma egyre nőtt. Az 1 milliárd aranykoronát kitevő kivitel teljes összegével szemben állt a 700 milliós passzívum.5 1 1921 tavaszán felmerültek olyan tervek is, hogy a Népszövetség égisze alatt teremtsék meg az osztrák stabilizáció nemzetközi feltételeit. Április 4-én összeült a Népszövetség pénzügyi bizottsága, amelyik az osztrák helyzet vitája alapján bizottságot küldött Bécsbe a szanálás lehetőségeinek tanulmányozására. Az Avenol-Drummond-Frazer-Glueckstadt pénzügyi bizottság április 15-től május 10-ig tartózkodott az osztrák fővárosban és a kormány képviselőivel együtt részletes tervet dolgozott ki a stabilizáció érdekében teendő rendszabályokról. A memorandum megállapította, hogy Ausztriát talpra lehet állítani, ha a belső reformok megvalósítása mellett a jóvátételben érdekelt 13 ország hajlandó lenne 20 évre lemondani követeléseiről és felszabadítani a jelzálogként lefoglalt osztrák bevételi forrásokat.5 2 Bár a Népszövetség Tanácsa 1921. június 28-án szentesítette a memorandumban foglalt elveket, a tervből nem lett semmi, mert az osztrák tartományokban lezajlott Anschluss-népszavazások és tüntetések átmenetileg újra bizonytalanná és kétségessé tették a független Ausztria fenntartását, ami újra óvatosságra és bizalmatlanságra késztette a nemzetközi tőkét. 49 HHStA. NPA. K. 619/405. 50 HHSTA. NPA. K. 824/7. 51 Hundert Jahre österreichischer Wirtschaftsentwicklung 1848 - 1948. Wien. 1949. 456. 52 Gottlieb Ladner : i. m. 18. 6*
