Századok – 1974

Tanulmányok - Endrei Walter: Az angol karasia Magyarországon 785/IV

798 ENDREI WALTEE éppen timárgvapjút [a levágott birka gyapja] kevernek bele, ismét mások kevés anyagot tesznek bele, korán veszik ki a kallóból, túlfeszítik a szárítón" stb.)7

4 Külön kell rátérnünk azonban az angol posztósok régi fájdalmára: festő-és kikészítőteehnikájuk elmaradt a flamand és olasz konkurrenciáétól. Már 1541-ben arról informálják a kereskedők a Privy Councilt, hogy az angol kikészítésű posztót Hollandiában vagy egyáltalán nem, vagy áron alul veszik meg. Sir Walter Raleighnak tulajdonítják azt a mondást, hogy 50 000 embernek ad kenyeret Anglia a szárazföldön azáltal, hogy évi 80 000 vég posztót és 50 000 vég boyt és karasiát visz ki nyersen. A parlament 1614-ben leszögezte, hogy évi 700.000 £ veszteség éri ily módon az államot.75

E helyzet felszámolását célozta a közismert Alderman Cockayne-féle projektum, melynek indulásakor a király feltette a kérdést: megvalósítható-e a gyapjúszövetek kikészített állapotban való exportja. A Merchant Adventurers társaság nemlegesen válaszolt és 12 indokának elsőjeként az angol kézművesség alacsonyrendűségét hozta fel.76 Eszerint a többször említett statutum különböző tilalmai, melyek rossz mosás- és fényállóságú festékek, a posztó forró sajtolása, szárításkori feszítése stb. ellen irányultak, nem vezettek sikerre.7

7 Így válik érthetővé, hogy Magyarországra is nagyrészt fehér, vagy Németországban festett karasia jutott el, de ez is túlnyomórészt kikészítetlen (nvíratlan, préselet len, avatatlan) maradt. Hemzsegnek forrásainkban az ilyen kifejezések: „adtam zoeld karasiat sengeth negeth ouathlant, niretlent". Azonban itt más szempontot is latba vetettek: a posztó olcsóbb volt kikészítetlenül, és ha kevésbé szép is, de erősebb, strapabíróbb. Az ólombélyegek MakkaiL. érdekes hipotézist vet fel egyik, nemrég külföldön tartott előadásában. Azt véli, hogy a Huszár L. által publikált Tudor-kori ólompecsétek, melyek magyar várásatások során kerültek elő, angol karasiát fémjeleztek.78 Ezt vitatni nem tudom, túl sok érv szól mellette. Viszont alkalmat szolgáltat arra, hogy a textiliák bélyegzésével kapcsolatban néhány észrevételt tegyek. 74 „ . . . as Clothiers, some for lacke of knowledge and experience and some of extreame covetousnes, doe daylie more and more studdye rather to make manye then to make good Clothes, . . . doe practyse sleight and lender makinge, some by myngelinge of Yernes of divse spynnyng in one Clothe, some by myngelinge Fell Wooll and Lambes Wooll or either of them withe Fleese Wooll, some by puttinge to little Stuffe, some by takinge them out of the mill before they be full thicked, some by overstretchinge them upon the tentor . . ." (Statues of the Realm IV/1. Edward VI. c. 6). 75 E. Lipson: The Economic History of England (London, 1929) III. 377. 76 Friis: i. m. függelékében Sir Julius Ceasar iratait idézi. 462. „Our workmanship is not so good as theirs in ye dying and dressing" (1614. jiil. 9.). 77 ,, . . . there be nowe in this tyme many false and deceivable colors ..."„... no person or persons . . . shall press anye kinde of Cloth withe the whott presse, or in any other deceyvable manner . . ." stb. 78 Makkai L. : Commerce et consommation de draps de laine en Hongrie aux XII—XVII siècles. Seconde Settimana di Studio 1970. ápr. 16. „Plusieurs plombs portants le blason Tudor ont été découverts sous les ruines des chateaux-forts et de villages de Hongrie de cette époque, marquants sans aucun doute l'autenticité des pièces de kersey".