Századok – 1974

Tanulmányok - Endrei Walter: Az angol karasia Magyarországon 785/IV

AZ ANGOL KARASIA MAGYAROK SZAGON' 795 munkához. Olykor még lóra sem tellett, a hátukon és fejükön cipelték a véget.52 Egy vég előállítása 11 válogató, kártoló és fonó, 2 szövő és kb. 2 kikészítő elfoglaltságát jelentette, bár 1588 után a nyírás jobbára elmaradt.5

3

Defoe még a XVIII. század elején is így ír Halifax környékéről: „minden házon szárító volt és szinte minden szárítón egv vég posztó vagy karasia . . ." 5

4

Defoe idejéből, az 1706—7. évekből származik Holroyd üzleti könyve, amelyből a hagyományos fuvarszokások jól rekonstuálhatók: 10 vég tett ki egy lórakományt, 50 egy hajóbálát.5

5 Ugyancsak Defoe révén tudjuk azt is, hogy Yorkshireban még akkor is kizárólag céhen kívüli háziipar állította elő a gyapjúszöveteket, és a posztós kismesterek termelésüket — rendszerint 1 — 1 véget — a Leeds-i hetivásáron vagy Halifax-ben nagykereskedőknél értékesítették. Onnan leginkább a tartomány fő kikötőjébe, Hull-ba jutott a karasia, de Londonba (Blackwell Hallban kiváltságos boltjuk volt a Yorkshire-i kereskedőknek), Newcastleba és más, a keleti parton levő kikötőbe is sokat szállítottak exportra. Egy angol szerző felsorolja a kikötőket, megjegyezve, hogy innen hajózták el a karasiát, hogy Európa szegényeit szolgálja.56 A XVII. század elejéről származó adatokból szerkesztettem a mellékelt térképet. Az 1606—16. évbeli rendelkezésemre álló tényszámok már az északi karasia válságos korszakát érzékeltetik. Valószínű, hogy a 15-éves háború előtti időszak során az itt nyerhető, közel 90 000 végnyi (kb. 1 350 000 m) exportvolument meghaladó értéket is elértek.57

Mármost a Francia- és Spanyolországba, Portugáliába irányuló szállítmányok kb. 16 000 végnyi mennyiségét leírva, feltételezzük, hogy a többinek csak a fele jutott el Magyarországra. Akkor is évi 500 000 m karasiaimporttal kell számolnunk. Ezzel kirajzolódott előttünk a karasia útja. A northern kersey hazájában, Yorkshire-ben felparaszti kézművesek gyártják,58

piacon, felvásárlók útján értékesítik, kereskedőtársulatok (Merchant Adventurers, Interlopers, Hansa stb.) Hull, London és más keleti parton fekvő angol kikötőből holland és német kikötőkbeszállítják. Itt holland, német, olasz kereskedők vásárolják meg, akik Nürnbergbe, Frankfurtba juttatják, illetve Velencébe, Raguzába hajózzák. Az utolsó külföldi állomás alighanem Bécs, ahonnan már jobbára magyar kereskedők hozzák be a hazai piacra — talán élőállat-szállítmányaik részleges ellentételeként. Fenti fejtegetésekkel nem akarom kétségbe vonni a Raguza-velencei, ill. a Zengg-bakari közvetítés jelentőségét, de úgy érzem, hogy a tárgyalt idő-52 Uo. 94—95. Az 1555. évi Halifax Act-ból: „ . . . nor ys hable to keepe a Horse . . . earrye the same to theire houses some iij, iiij, v and vj myles of upon theire Headdes and Backs." 53

Uo. 95 — 96 és 109, ez egyezik a magyar adatokkal. 54 Idézi Lipson: The History of the Woollen and Worsted Industries. London. 1965. 243-44. 55 F. Atkinson : Some Aspects of the Eighteenth Century Woollen and Worsted Trade in Halifax (Halifax, 1956). 56 Heaton: i. m. 146: „to serve the poor of Europe." 57

A posztóexport általában visszaesett, hiszen 1554-ben 160 000 vég posztó és 250 000 kersey hagyta el az országot, 1597/98-ban csak 83 821, ill. 54 731. Heaton: i. m. 182. 58

E. Lipson: The Economic History of England (London, 1929), II. 66. 1586-ban a Privy Council betiltotta, hogy parasztok gyártsák, de ezt az elvet érvényesíteni nem lehetett.