Századok – 1974
Tanulmányok - Endrei Walter: Az angol karasia Magyarországon 785/IV
792 ENDREI WALTEE nem lehet karasia eladás érdekében tenni, Nürnbergben egy véget sem adtak még el."3 5 Ha ehhez felelevenítjük Lazarus Henckel Nürnberggel kereskedő bécsi üzletember szerepét, aki Magyarországba irányuló karasia-exporttal alapozta meg vagyonát,36 és azt a körülményt, hogy karasia és ,,löremberger" posztó szinte állandóan együtt jelenik meg,3 7 e város közvetítő szerepe éles kontúrokban rajzolódik ki. Azonban Frankfurt és Boroszló sem hagyhatók ki teljesen a számításból, egy-egy esetben a Cranfield levelezésben is előfordulnak az északi karasia piacaiként.3 8 Mindazonáltal ki kell ehelyütt domborítani Nürnberg különleges jelentőségét, mert a közvetítő kereskedelmen túl az áru nemesítése és az élőmarhaimport ellentételezése révén modernül ható komplex üzlettípust valósított meg vagy ötven éven keresztül. A nürnbergi kereskedők már a XV. században nagy felvásárlói voltak a frankfurti vásárokon az angol gyapjúszöveteknek. 1476-ban pl. 11 004 bála 100 000 aranyforint értékű posztót szereztek meg a keleteurópai piacon való értékesítés céljából. De nyersposztó kikészítésére nincs adatunk e korból. Ma már bizonyos viszont, hogy a XVI. század utolsó harmadában Nürnbergben készítették ki a nagyrészt nyersen exportált szövetet. Ezt a feladatot eredetileg a flandriai céhek látták el, hiszen az angol posztóipar inferioritása notórius volt, amire még visszatérek. Valószínűleg flandriai posztósok alapították meg a posztókikészítés jó hírét Nürnbergben is, mert a posztókikészítők és festők éppen 1569-ben váltak ott elismert mesterséggé.39 Igazolható, hogy már 1569-ben két antwerpeni festőt hozatott a városi tanács, akik 12—12 segéddel láttak hozzá az angol posztó és karasia festéséhez, továbbá két kikészítőt, közülük az egyik 12, a másik 6—7 emberrel dolgozott. Kettejük képét megőrizte a Mendelsches Hausbuch; az egyik, Adam de Fett, antwerpeni születésű nyíró 1610-ben került a szegényházba (3. ábra). A harthausi kolostor kertjében és az ún. rámakertben felállított appretúra-berendezések közül az utóbbiról tudjuk, hogy 1570-ben már 8 feszítő-szárító állvány (ráma) és 14 posztóprés, 1621-ben pedig (a jó konjunktúra múltával) 13, ill. 16 ilyen eszköz működött. Elszaporodtak a kallók is. Tudjuk továbbá, hogy 1617-ben — tehát 35 Uo. 178—180 (ugyanaz, ugyanahhoz, Stade 1607. júl. 3 és 20.) „The Hungars have chosen him . . . for their king. Here is not anything to be done for kersies, neither at Nuremburg not one piece sold as yet . . ." 36 J. Kalbrunner: Lazarus Henckel von Donnersmarck. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1931. 146. 37 A Nádasdi számadásokban (II. 142—157) 1550. ápr. 20. és júl. 19. között 21 vég karasiát, 19 vég nürnbergi posztót és 2 vég selejt posztót osztanak szét. Az 1563/64-es váci vámjegyzékben szereplő karasia-importőrök 17%-a nem hoz be másfajta szövetet, 25%-a nürnbergi posztó kíséretében, a többi nyilván Bécsben vagy Nagyszombatban, morva és sziléziai posztót vásárolt hozzá. Azonban Nürnberg irányadóvá a század 70-es éveitől fogva vált. 38 így pl. Rawstorm 1608. aug. 5-i levelében: ,, . . . bad kersies will not vent at any rate in regard there be made great store of coarse kersies in Sletia (Szilézia)." 39 National Bibliothek, Wien. Handschriftensammlung No. 12 634. sz. kézirat a nürnbergi mesterségek (céhek itt nem léteztek) történetére számos érdekes adatot szolgáltat. A Tuchbereiter és Tuchfärber címszó alatt „Sein 1569 in die Stadt kommen" megjegyzés áll. Kunze szerint (Id. alább) a nürnbergi festők 1564-ben még csak helyi posztót festettek.
