Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
AUSZTRIA A MONARCHIA FELBOMLÁSA UTÁN 79 sajnálkozással beszélt arról, hogy a „cseh kereskedelmi és ipari körök egyelőre túlságosan egoisták ahhoz, hogy a gazdasági érdeket az eszmei célokkal összhangba lehetne hozni."3 4 Az utódállamok közül egy sem akadt, amelyik hajlandó lett volna a teljes gazdasági elszakadásról lemondani, vagy akárcsak koncessziókat is tenni a régi közösség átmentése érdekében. Az 1919-ben megindult autark gazdaságpolitika adekvát kifejezője volt a teljes nemzeti függetlenség megteremtését, a volt közösség maradéktalan felszámolását célzó politikának. Az új államok uralkodó körei úgy vélekedtek, hogy a teljes függetlenség biztosítása érdekében saját hadseregre, ehhez pedig teljesítőképes nemzeti iparra van szükségük. Érthetően tartottak attól, hogy a nagyobb tapasztalatokkal és erőteljes intézményekkel rendelkező kapitalista centrumok Bécs és Budapest azonnal magukhoz ragadnák a tervezett gazdasági unió vezetését, ezáltal a gazdasági fejlődés evolúciós eszközeivel semmissé tennék az 1918 őszén elért nemzeti-forradalmi eredményeket. A hatalomra került nemzeti burzsoázia a centralizációs elgondolásokat a „nemzeti érdekek" veszélyeztetésének értelmezte, és ezért utasította el azokat. Önálló bankokat, minisztériumokat, kereskedelmi vállalatokat, kulturális téren pedig a nemzeti tradíciókat ápoló színházakat, múzeumokat, egyetemeket és tudományos intézményeket akart teremteni. Még túl rövid ideje élvezte az önállóság előnyeit ahhoz, hogy egy részüket máris feláldozza valamilyen „dunavölgyi" közösség oltárán, sőt alig jutott még túl a lehetőségek első felmérésén. Ezek pedig nagyon jelentősek voltak. Csak példaként említve: 1918 előtt a későbbi Csehszlovákia területén 13 olyan bank volt, amelyik cseh irányítás alatt működött. Ezek azonban együttesen sem rendelkeztek olyan jelentős gazdasági befolyással, mint a bécsi Creditanstalt Bankverein egyedül.35 A szudéta iparvidék megszerzése — az osztrák bankok kiszorítása — természetesen óriási lehetőségeket nyitott meg a prágai bankok előtt. A békeszerződések megkötése után a nemzetiségi kérdés új formában való jelentkezése is útját állta a gazdasági konföderációs tervek megvalósításának. Nem kétséges, hogy a gazdasági unió fenntartása esetén a gazdaságilag fejlettebb területek (Szudétavidék, Szilézia, Galícia, Szlovénia) változatlanul a korábbi gazdasági-pénzügyi központok felé gravitáltak volna, illuzóriussá téve az új nemzeti államok hatalmát. Csehszlovákia olyan helyzetbe került volna, hogy a 7 milliós csehszlovák néppel 10 millió német került volna szembe, arról nem is szólva, hogy vámunió esetén Szlovákia jelentős részében erős maradt volna Budapest gazdasági befolyása. A gazdasági unió fenntartásához hiányzott a közös érdek és Ausztria semmi olyannal nem rendelkezett, ami a szomszédai számára nélkülözhetetlen lett volna. Sőt nyersanyagok és élelmiszerek tekintetében átmenetileg egyoldalúan a szomszédok áldozatkészségére volt utalva. Amivel Ausztria rendelkezett, s amit nyújtani tudott volna (bankok, kereskedelmi hálózat, szakértői-igazgatási apparátus), arra volt a legkevésbé szükség, sőt a nemzeti függetlenség érdekében éppen ezeket — a koordináló elemeket igyekeztek tökéletesen távoltartani az új államok területétől. Pedig a győztes nagyhatalmak a békeszerződésekben is nyitva hagyták a lehetőséget, hogy a gazdaságilag leginkább szoros kapcsolatban álló három ország, Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország egy bizonyos ideig szabadon 34 HHStA. NPA. K. 822/1-3. 35 Gustav Stolper : i. m. 6—7.
