Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
AUSZTRIA A MONARCHIA FELBOMLÁSA UTÁN 77 Hermann Kallbrunner agrárszakíró úgy vélekedett, 27 hogy Ausztria belátható időn belül képes lesz gabonaszükségletének 75 %-át saját termelésből kielégíteni, burgonyából, zöldségfélékből és száraztakarmányból teljesen fedezni az igényeket. A szén-probléma rendezése után Ausztria már exportálni is tud tenyészállatokat és faanyagot, s ezáltal fedezni tudja majd a hiányzó gabonaneműek, cukor és gyarmatáruk importját. Dr. Heinrich Mataja későbbi külügyminiszter — 1920-ban a német külügyminisztériumhoz intézett emlékiratában kifejtette, hogy miután a békeszerződés lehetetlenné teszi az Anschlusst, Ausztriának gazdasági önállóságra kell berendezkednie és ehhez adottak is a feltételek. Lényegesen növelni lehet a mezőgazdaság terméshozamait, a vízierőművek kiépítésével meg lehet oldani az energia-problémákat, továbbá Bécs kereskedelmi és bankhálózatával sokat vissza lehet nyerni az elveszített keleti gazdasági pozíciókból.28 A jövőt illetően tehát megoszlottak a vélemények. A tőkésosztály jelentős része — főleg az acél- és vasiparban érdekeltek - elutasították az Anschlusst, mert féltek a fejlettebb német nehézipar elsöprő konkurrenciájától.29 A Kelet-Európában érdekelt bank- és kereskedelmi tőke szintén inkább a régi kötelékek felújítása, mint az Anschluss felé vonzódott, viszont a német piacon érdekelt jelentős gazdasági körök változatlanul az Anschluss hívei maradtak a békeszerződés tilalma után is. Az 1918 utáni Anschluss-törekvésekben sajátos formában összevegyültek az osztrák tőkés köröknek olyan elképzelései, hogy a német nagytőkével egyesülve új expanziós erőt meríthetnek, a szociáldemokratáknak azzal a hagyományos hitvallásával, hogy a „nagy gazdasági egységek" kedvezőbb feltételeket és kereteket biztosítanak a jobb szociális feltételekért vívott harcban. Az „önálló Ausztria"-koncepciót a provinciális nacionalizmus és a múltba visszahúzó erők reakciós-konzervatív jelszavaként elvetették,3 0 és úgy ítélték meg a helyzetet, hogy az ipari fejlettség magasabb szintjén álló Németországgal egyesülve automatikusan megoldódnak azok a problémák, amelyeket a kettős Monarchia felbomlása gazdasági és szociális tekintetben Ausztriára zúdított. Kétségtelen, hogy a tőkés-nagvnémet és a szociáldemokrata Anschluss-törekvések gazdasági és szociális indítékai nem voltak azonosak, de az új osztrák állam létjogosultságát tagadva szinte az első osztrák köztársaság egész korszakán át — e törekvések párhuzamosan futottak. Az osztrák szociáldemokráciát jogosan érheti bírálat azért, mert elmulasztotta az Anschluss-törekvésben testet öltő osztályérdekek világos frontvonalait meghúzni, ezáltal lefegyverezte a tömegeket azokkal a későbbi Anschluss-jelszavakkal szemben is, amelyek már nyíltan Ausztria annexiójának programját fejezték ki. Az osztrák kommunista párt helyesen felismerte a szociáldemokrata-nagynémet Anschlusspolitika „közös plattformjának" veszélyét, ezért szembehelyezkedett az osztályérdekeket elhomályosító Anschluss-követelésekkel. A gazdasági életképességről folytatott szenvedélyes viták természetesen mit sem változtattak Ausztria helyzetén. A békeszerződés Ausztria önállósága mellett döntött, ezért egyetlen út maradt számára: beleilleszkedni az új keretekbe. 27 Der österreichische Volkswirt 1920. 12. évf. 51. sz. 934. 28 Auswärtiges Amt (a továbbiakban AA) Bonn. Österreich Po. 2. Bd. II 3471 29 AA. Bonn. Österreich. Po. 2. Bd. II. 459. 30 Friedrich Scheu: Der Weg ins Ungewisse. Molden. Wien-München-Zürich. 1972. 29.
