Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - Narocsnyickij A. L.: A főiskolai historiográfia-oktatásról 699/III

A FŐISKOLAI HISTORIOGRÁFIA-OKTATÁSRÓL 70!) mányi diszciplínának egy határozott, többé-kevésbé általánosan elfogadott értelmezése. Tartalmát a történelmi gondolat fejlődése, elméleti alapjainak elemzése és annak a fejlődésnek a feltárása alkotja, amelyen a történeti kutatásoknak a különböző korszakokra és irányzatokra jellemző problematikája keresztülment. Beletartozik továbbá a történeti művek forráskritikai alapjainak feltárása, a tudományos intézmények története és a történettudomány megszervezésének története. Mindez együttvéve segít abban, hogy feltárjuk a történettudomány fejlődésének törvényszerűségeit. Ami e törvényszerűségek és mindenekelőtt a történelmi gondolat fejlődésében bekövetkezett ilyen vagy olyan nagyarányú fordulatokat meghatározó okok elemzését illeti, még nem állunk a kellő magaslaton. Különösképpen megmutatkozik ez a legújabbkori historiográfiának, elsősorban a szovjet társadalom historiográfiájának a tanulmányozása során. Helytelen volna, ha a történettudomány fejlődésmenetét arra korlátoznánk, hogy egyes személyiségek — tudósok vagy államférfiak — milyen hatást gyakoroltak erre a folyamatra, milyen eredményeket értek el vagy milyen hibákat követtek el. Ezen az úton nem érthetjük meg a történelmi gondolat fejlődésének valóságos okait, hanem csupán a „Történelem Gosztomiszl óta napjainkig" új változatává alakíthatnánk át a történettudomány történetét. Ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni a történelmi gondolat fejlődésében végbement fordulatokat, semmiképpen sem elegendő, ha csak képviselőinek nézeteihez folyamodunk. Ezeket a nézeteket, a történelmi folyamat vizsgálatához való ilyen vagy olyan újszerű közelítés jelentkezését mélyebb, a társadalmi fejlődés, a nemzetközi forradalmi folyamat, az egyes országok és a nemzetközi kapcsolatok fejlődése egész menetéből eredő okokkal kell magyarázni. Figyelmet keltő a historiográfiai munkák típusainak gazdag sokfélesége. Vannak az annotált bibliográfiához közelálló tematikus áttekintések, vannak a nagy horderejű történelmi problémákra vonatkozó kutatások fejlődését megvilágító munkák, vannak általános művek a történettudomány történetéről egyes országokban, egyik vagy másik időszakban. Kétségkívül meg kell őrizni a kutatások és az áttekintések típusainak változatosságát, mindemellett azonban nem szabad szem elől téveszteni a historiográfia, mint tudomány és mint tantárgy, tárgyának egységes értelmezését, és nem szabad megfeledkezni a történeti tudomány más ágazatai között betöltött helyéről. Historiográfiai kutatásaink és a folyamatban levő tanulmányi kurzusok fontos eredménye annak a világos kidolgozása, hogy miben különbözik a historiográfia a történeti tudományok egész sor határterületétől, és milyen kapcsolatban van velük. Ez a historiográfiának a társadalmi gondolat történetével, a filozófiával, a gazdasági, szociális és politikai eszmékkel való kölcsönös kapcsolatának kérdése. Ma már senki sem azonosítja a historiográfiát a társadalmi gondolat történetével. Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló a közöttük levő mélységes kapcsolat. Ez része a történelem mint tudomány és a társadalom közötti kölcsönös kapcsolatok problémájának. Nem véletlenül lesz ez a probléma a szovjet történészek speciális előadásának témája a következő, 1975-ben San Franciscóban tartandó XIV. nemzetközi történészkongresszuson. Azok a kutatások, amelyeket a Szovjetunióban az utóbbi évetizedekben a historiográfia területén végeztek, nagy jelentőségűek ennek az előadásnak az előkészítése szempontjából. Általánosan elismerik, hogy a historiográfia szoros kapcsolatban van a történelem metodológiájának elméleti, filozófiai alapjaival, a filozófiatörténettel, a gazdasági és a politikai eszmék történetével, de távolról sem esik egybe velük. Nálunk már kialakult a historiográfia és a forráskritika közötti szoros kapcsolat és különbözőség többé-kevésbé helyes értelmezése. Nagyon gyakran ki kell egészíteni a historiográfia oktatását a forráskritika elemeivel, különösen abban az esetben, ha a forráskritika nem szerepel a tantervben speciális tantárgyként vagy speciális kurzusként. Számos történeti koncepció, például a XVIII. század végi francia polgári forradalom kon-