Századok – 1974
Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I
70 KEKEKES LAJOS teremteni és villamosítani tudta teljes vasúti hálózatát. Ausztria természet1 adottságai is nagy lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a hiányzó szén-energia forrásokat vízierőművek felépítésével pótolják." Ez az érv — hosszú távon, és normális gazdasági viszonyokat feltételezve — természetesen igaz volt. A konkrét helyzetben azonban Ausztriát nem lehetett Svájccal összehasonlítani. Míg ott fokozatos és organikus gazdasági fejlődés útján oldották meg a hiányzó nyersanyagok pótlását, addig Ausztria teljesen felkészületlenül és váratlanul került szembe a gazdasági létalapját fenyegető problémával. De nemcsak a szénhiány okozott súlyos gondokat. Hasonló méretű volt a modern technikai fejlődéshez nélkülözhetetlen kőolaj és benzin hiánya is. A felosztásból más problémák is adódtak, amelyek — hosszabb-rövidebb ideig — megbénították a gazdaság eredményes működését. így például egész iparágak estek ki, vagy a termelés egy-egy fázisát jelentő iparágak a másik országba kerültek át. Szinte az egész üvegipar, a cukorgyártás, a textiliparból a szövőipar Csehszlovákiához került, míg a textilipar fonalgyártó részlege és csaknem a teljes konfekcióipar az osztrák köztársaság területén maradt.4 A lakosság élelmezésének alapjául szolgáló osztrák mezőgazdaságban szintén jelentős problémák mutatkoztak, amelyek — az iparhoz hasonlóan — nem annyira az önállátáshoz szükséges objektív feltételek hiányából, mint inkább a korábbi gazdasági egység váratlan felbomlásából eredtek.5 A korábbi munkamegosztás hirtelen megszűnése után az osztrák köztársaság területén maradt mezőgazdaság a népélelmezés legfontosabb ágazataiban — elsősorban a kenyérgabonaneműekben, zsiradékban és húsban — csak a töredékét tudta megtermelni a létminimumhoz szükséges mennyiségnek. Az új feltételekhez való gazdasági alkalmazkodás még normális viszonyok között sem lett volna könnyen megoldható feladat, de szinte reménytelennek tűnt az osztrák mezőgazdaság háborús megrendülése utáni helyzetben, amikor ennek az — egyébként sem önellátó — területnek az agrártermelése 1913-hoz viszonyítva átlagosan 53%-kai csökkent.® A közel kétmilliós főváros és az iparvidékek súlyos ellátási gondjaira jellemző, hogy 1919 elején a tejfogyasztás csupán 7%-a volt a háború előttinek, a jegyre kiszolgáltatott napi kenyér fejadagok 10 — 15 dekát tettek ki. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy Ausztria lakosságát az éhinség veszélye fenyegette. A felbomlás következményei Ausztria gazdasági és szociális életének más területeit is érzékenyen érintették. Elsősorban ott állott a nagy kérdőjel: 4 Ottrvba: i. m. 14. 5 Ausztria területének (8 383 370 hektár) 37,7%-a erdőségekből állt, 27,3%-át mezők és legelők foglalták el, 10,5%-a volt a mezőgazdaságilag használhatatlan terület és csak 23,0%-ot foglalt el a szántóterület, valamint 1,5%-ot a kert és szőlő. Németországban a mezőgazdaságilag hasznos területből közel 50%-ot tett ki a szántóföld (Dr. Herbert Kniesche: Die großdeutsche Wirtschaftseinheit, Leipzig. 1929. 122). Lényegesen kedvezőbb arányokat állapíthatunk meg, ha az osztrák köztársaság szántóföld-területét a lakosság lélekszámához viszonyítjuk. így Ausztriában 0,6, Belgiumban 0,2, Németországban 0,3, Svájcban 0,5, Olaszországban 0,5, Csehszlovákiában 0,5 hektár szántóterület jut egy főre. Még előnyösebb Ausztria helyzete, ha a mezőgazdasági termelésre alkalmas terület egészét osztjuk el a lakosság lélekszámával: Ausztriában 1,2, Belgiumban 0,4, Németországban 0,5, Csehszlovákiában 0,9 hektár hasznos mezőgazdasági terület jut egy főre. (Martin Jäger: Die wirtschaftliche Expansion des deutschen Imperialismus in Österreich 1918—1945. Disszertáció. Berlin. 1957. 22—23.) 6 Berend T. Iván—Ránki György : A Duna-medence gazdasági problémái a Monarchia felbomlása után. MTA filozófiai- és történettudományi osztályának Közleményei, Budapest. 1968. 419.
