Századok – 1974

Tanulmányok - Kerekes Lajos: Ausztria gazdasági és társadalmi helyzete a kettős Monarchia felbomlása után 67/I

68 KEKEKES LAJOS szítő erők összetételével, a fejlődésüket meghatározó belső és nemzetközi tényezőkkel foglalkozni, de a felvetett történeti dilemmát, úgy véljük, főleg azzal lehet magyarázni, hogy a Habsburg-birodalom ellen rendkívül változatos okokból — harcba indult politikai erők végső győzelmének alapvető eredményeit mindenütt a nemzeti burzsoázia sajátította ki és rendkívül gyorsan saját képére formálta azokat. Többségük, a tőkés fejlettség alacsony színvonalán állva, a vámhatárokkal körülbástyázott új nemzeti piac dimenzióiban korlátlan lehetőségeket vélt megpillantani és féltékenyen őrködött azon, hogy hatalmi szférájából eltűnjenek a régi kötelékek maradványai. A nemzeti keretben gyakorolt gazdasági hatalom attribútumai (önálló fizetési eszköz, nemzeti vámterület, önálló munkaerőgazdálkodás, a nyersanyagforrások nemzeti kiaknázása stb.) uralták gondolkodását és minden későbbi közép-európai integrációs tervben a Habsburg-restauráció kísértetét sejtette. A történelemben azonban nincsenek null-pontok. A múlt — még a legmélyebb hatású társadalmi forradalmak után is — áthajlik a jövőbe, akarvaakaratlanul beleszól az új viszonyok kialakításába. Egyszerűen azért, mert minden társadalmi és nemzeti átalakulás a megelőző korszaktól örökölt objektív gazdasági és szociális talajon megy végbe. Ha általában elismerjük ennek az elvnek a helyességét, úgy különösen érvényesnek kell tekintenünk a Habsburg-birodalom örököseinek helyzetére, mert kevés ehhez hasonló térsége van a világnak, ahol az évszázados — kényszerű vagy önkéntes — együttélés, nagy birodalmak megalakulása és felbomlása a nemzeti és gazdasági összeszövődésnek ennyire komplikált képletét hozta volna létre. Az alábbiakban — Ausztria példáján — ábrázolni kívánjuk a felbomlást kísérő és az abból eredő gazdasági-társadalmi problémákat, melyeknek ismerete hozzásegít bennünket Ausztria, sőt számos tekintetben egész Délkelet-Európa történeti útjának jobb megértéséhez. Ausztria részesedése a Habsburg-birodalom, gazdasági örökségéből A Habsburg-birodalmat felosztó békeszerződések területi döntései súlyos, az összeomlást követő években szinte megoldhatatlannak látszó gazdasági nehézségek elé állították az új osztrák köztársaságot. A Monarchia örökségén osztozó utódállamok közül talán Ausztriát sújtották leginkább a régi gazdasági egység váratlan felbomlásának hátrányos következményei. Gazdasági struktúrájában olyan szembetűnő ellentmondások és egyenetlenségek mutatkoztak, hogy a kortárs közgazdászok és politikusok túlnyomó többsége érthetően kétségbevonta az új osztrák állam gazdasági életképességének lehetőségét. Hogyan történt a Monarchia gazdasági felosztása és milyen problémák származtak ebből? Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy az osztrák köztársaság nemcsak hogy méltányosan részesült a volt birodalom gazdasági örökségéből, de — Csehszlovákiával együtt — értékesebb részét kapta meg annál, mint a ráeső lakosság számaránya alapján megillette volna. A kettős birodalom osztrák felének volt lakosságából 34% került Csehszlovákiához, de ezzel az a terület, amelyik a teljes nemzeti jövedelem 45%-át termelte. Az osztrák köztársaság 22%-ot örökölt a volt lakosságból, egyúttal azonban azt a területet, amelyikre a nemzeti jövedelem termelésének 30%-a esett. A lakosság 44%-át öröklő országok (Lengyelország, Jugoszlávia, Olaszország és Románia) olyan terüle-