Századok – 1974

Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III

664 PK1TZ PÁL 1er már áprilisban meghatározta,10 1 a bledi értekezlet időpontjának kitűzésére pedig később, a kisantant május végi, sinaiai konferenciáján vagy esetleg még később került sor. Minthogy ezen eredeti elképzelés szerint az összejövetel augusztus 20-án vette volna kezdetét, világos, hogy szándékos egybeesésről egyáltalán nem beszélhetünk.10 2 De arról sem lehet szó — egyébként ezt a kisantant—magyar tárgyalások menete egyértelműen igazolja —,10 3 hogy az időpont meghatározásakor az összejövetelt a megegyezés fóru­mává kívánták volna tenni. István király napjára, — az 1938-ban kiváltképp nagy fénnyel megrendezett — magyar nemzeti ünnepre időzíteni a magyarellenes kisantant összejövetelét, az éppen nem megegyezésre valló gesztus. Közvetlenül csak augusztus 12. előtt módosították egy nappal — 21-re — a kezdés időpontját.10 4 Ha figyelembe vesszük, hogy a németországi látogatás hivatalos közzététele előtt néhány nappal Bel­grádban, Bukarestben és Prágában, ha máshonnan nem, akkor Londonból10 5 értesülhet­tek a magyar államfő utazásáról és afelől sem lehettek kétségeik, hogy Hitler katonai szövetséget akar kötni Magyarországgal, akkor az időpontmódosítást nyilvánvalóan nem udvariassági tényezők motiválták, hanem a tényleges figyelmesség mögött jól átgondolt komoly szándék húzódott meg. A német—magyar megegyezés Csehszlovákiát a kétoldali átkarolás veszedelmével fenyegette. Minthogy Lengyelország jövőbeni maga­tartását illetően Benesnek semmiféle illúziói nem lehettek, így a Hitler—Horthy talál­kozó Csehszlovákia szinte teljes bekerítését eredményezhette. Ebben a helyzetben az időpontmódosításban rejlő udvariasság csupán kezdő lépése volt annak az akciónak, amely aztán az angoloktól a megegyezést Budapesten sürgető intervenciót kért,10 6 majd — megint csak a megegyezés érdekében — hajlandó volt a Csehszlovákiával szembeni diszkriminációt (részben) elfogadni.10 7 Kánya valójában csupán Jugoszláviával és Romá­niával szeretett volna megegyezni. Az augusztus 16-i és 19-i angol közbelépés valóban arra késztette az öreg diplomatát, hogy késznek mutatkozzék mindhárom kisantant állammal (és így, ha úgy tetszik a kisantanttal) megegyezni. Ellenben a kisebbségi kér­dés jó eszköz volt a kezében ahhoz, hogy a látszólagos engedmény ellenére alapállásán ne sokat változtasson. Az angolok közbelépésének számára talán a konkrét eseményen túlmutató jelentősége is volt. Arra inthette, hogy az angolok Középkelet-Európa iránt korábban jószerével teljesen megszűnt érdeklődése ismét éledőben van, ós ez azt is jelent­heti, hogy Csehszlovákiát — mint ahogy az a májusi válság idején is megmutatkozott — nem engedi át a Harmadik Birodalom prédájának. A közbelépés még inkább meggyőz­hette őt arról, hogy Hitlernek nem mondhatnak igent. Es ehhez jó pozíciót teremtett a bledi egyezmény. A kisantant konferencián történtek messze túlértékelése, németellenes élének harsány kórusban való ismételgetése, a csehszlovák és román követ megjelenése10 8 és tegyük hozzá: a magyar államférfiaknak a német tervekkel kapcsolatos elutasító maga­tartása mind kínosabb, elviselhetetlenebb légkört teremtett a látogatáson. Jól érzékel­teti ezt az is, hogy Hitler már azon volt, lemondja a 25-i, csütörtöki operaelőadást.100 A magyarok úgy érezték, hogy cselekedniök kell. 26-én utasították a prágai magyar követet, hogy a csehszlovák kormány előtt rosszallását fejezze ki a berlini csehszlovák követ, Mastny tisztelgése miatt.11 0 Ugyancsak 26-én délelőtt Imrédy és Kánya sajtó­konferenciát tartottak abból a célból, hogy szembeszálljanak a bledi megyezés szinte általánosan elterjedt értelmezésével. Imrédy lelkes szavakkal vázolja a látogatás során szerzett eddigi benyomásait. Majd elismeri, hogy az eddigiek során folytattak már poli­tikai megbeszéléseket. Kijelenti, hogy „a tárgyalt aktuális politikai kérdések egész területe tiszta képét nyújtotta a német felfogásnak. Ugyanakkor lehetővé tette azt is, 101 Brauech 54-55.1., Hoensch 76.1. •"Vö. DIMK II. 282. sz. Ádám 220-267. 1. 104 DIMK II. 282. sz. 1,0 Kánya augusztus 6-i számjeltáviratában utasítja a londoni magyar követet, hogy a németországi látogatásról - az általa mondott értelemben - tájékoztassa a Foreign Office-t. DIMK II. 276. sz. ""Vö. Ádám 258. 1. "•' Uo. 257. 1. 1,8 Macartney szerint a követek megjelentetésének a kisantant csehszlovák —román szárnya részéről az volt a rendeltetése, hogy a bledi egyezmény általuk adott interpretációjának adjon nyomatékot. CAM 243.1. В rausch 58. 1. 110 Ádám Magda szerint egyenesen Horthy adta ki az utasítást (Ádám 265 266. 1.). A magyar fél visszautasí­totta Prága azon gesztusát is, hogy a kormányzó hajóját Dévénytől két monitorral kísértesse. A szerző erről úgy véle­kedik, hogy „ez az eljárás joggal felháborította a csehszlovák kormányt, mely Bled hatására szánta el magát a fenti baráti gesztusra" (uo. 266.1.). Véleményünk szerint azonban a szerző nem mérlegeli kellőképpen azt, hogy nem önzet­len, hanem nagyon ls komoly politikai hatású gesztusról van szó. És a teljességhez hozzátartozik a csehszlovák kormány ellenakciója is: megtiltották a lakosságnak, hogy kimenjen a Duna partjára a kormányzót üdvözölni (K 428.1366. köt., szept. 1.).

Next

/
Thumbnails
Contents