Századok – 1974

Közlemények - Pritz Pál: A kieli találkozó 646/III

664 PllITZ PÁL Nem hiányzik az összeállításból a magyarországi német népcsoport helyzetét bemutató írás sem. Hogy erre külön feljegyzésben tartotta szükségesnek a külügyminisztérium a figyelmet felhívni, ez jól mutatja azt a jelentóséget, amelyet a magyarországi német kisebbség helyzete a német—magyar kapcsolatok alakulásában játszott, és amelyre egyébként magyar nyelven és szélesebb körűen „A Wilhelmstrasse és Magyarország" című dokumentumkötet vonatkozó iratai, illetve a kötet bevezető tanulmánya irányította a figyelmet.44 Elöljáróban az irat kijelenti, hogy e téren a helyzet jelenleg még kevéssé kielégítő. Annak a németnek, aki Magyarországon társadalmilag érvényesülni akar, el kell magyarosodnia. A szerző szerint a német népcsoport a magyar államra semmiféle veszélyt nem jelent, és ezért kívánatosnak mondja, hogy a német—magyar kapcsolatoknak ez a tehertétele megszűnjék.4

5 Külön feljegyzés foglalkozik a német—magyar kulturális és szellemi kapcsolatokkal, említést téve arról, hogy az év elején bizalmas megállapodást írtak alá a két ország közötti filmcserére vonatkozólag, de a ratifikálása még várat magára.4

6 Az eddig ismertetett feljegyzések szerepeltek együtt — Woermann kísérő levele szerint — és kerültek 14 helyre megküldésre. De emellett még két — augusztus 18-i -külügyminisztériumi tájékoztató feljegyzést ismerünk. Címzettjük, terjesztési körük ismeretlen. Az egyik publikálatlan, a másik már nyomtatásban is napvilágot látott. Az előbbi arról szól, hogy a magyar államférfiak előreláthatólag szóba fogják hozni a nyugat-magyarországi népi németek között „állítólag" létező Anschluss-mozgalmat (erről azonban a külügyminisztériumban semmit sem tudnak; értsd: ezt a választ javasolják a magyaroknak adni), és bizonyítékot fognak bemutatni a nyilaskereszteseknek a Birodalom által történő „állítólagos" támogatására vonatkozóan. E kérdést illetően — a feljegyzés szerint — csupán a budapesti német követség f. évi július 7-i tudósítása áll rendelkezésre. Itt arról van szó — a feljegyzés tolmácsolásában —, hogy a magyar kormány a német követnek arról „panaszkodott", hogy a Német Duna-Gőzhajózási Társaság elnöke júniusban a Szálasi-párt „ottani" (azaz pécsi — P. P.) vezetőjének szemrehányásokat tett, mert az NDGT ottani tagjai között nem végez energikusabb nyilas propagandát. Kánya a követnek kijelentette, hogy a magyar ügyekbe való efféle beavatkozást kénytelen visszautasítani, kiváltképp azért, mert a nyilasok a kormány legélesebb ellenzékét jelentik és vezetőjüket — Szálasit — nem sokkal korábban 3 évi fegyházra ítélték. Imrédy közölte a követtel, „fenn kell tartania magának a jogot, hogy német személyiségek magyar belpolitikába történő hasonló beavatkozásait németországi látogatása során megfelelő helyen szóvá tegye". Befejezésül a feljegyzés jelzi, hogy a Társaság elnökét a Közlekedésügyi Minisztérium jelentéstételre szólította fel, a jelentés azonban még nem érkezett meg.4' Ha a feljegyzést egybevetjük Erdmannsdorff szóbanforgó jelentésével, akkor kitűnik, hogy az valóban a jelentés legjelentősebb részét ismerteti — sokszor szószerint. De egyfelől nem utal arra — márpedig a jelentésből tudjuk —, hogy az eset a magyar kormány berkeiben is milyen nagy port vert fel, másrészt az egész kérdést meglehetős elnagyoltsággal adja elő.4

8 Az augusztus 18-ról keltezett másik külügyminisztóriumi tájékoztató feljegyzés annyiban hasonló az előzőhöz, amennyiben mindkettő a küszöbönálló látogatás várható témáját iparkodik eltalálni. Míg azonban a fentebb ismertetett csupán a magyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozás elleni várható tiltakozásra figyelmeztet, addig ez utóbbi a tárgyalások politikai vonatkozásainak elképzelhető egészét veszi számba. Publikálására — érthető módon — ezért került sor.4

9 A feljegyzés — ismeretlen — szerzője szerint a „. . . várható politikai megbeszélések előreláthatólag főleg Magyarország és a kisantantállamok viszonyára, különösen a Jugoszláviával ós Csehszlovákiával fennálló viszonyra fognak vonatkozni . . ."s

o Bár két kitétel („várható", „előreláthatólag") is ezen feltevés hipotetikus jellegét érzékelteti, mégis az, hogy egyértelműen és kizárólag a magyar—kisantant kapcsolatokat említi csupán, arra vall, hogy a feljegyzés készítője egy olyan magyar külpolitikai megnyilvánulással számol, amely fő problémája megoldásához még mindig a német segítséget reméli, kéri. "Érdemileg ugyanakkor Tilkovszky Lóránt 1906-ban már ekképpen foglalkozott a kérdéssel (Volksdeutsche Bewegung und ungarische Nationalitätenpolitik 1938 — 1941. Acta Historica. 1960). 46

DZ A Potsdam 61176. 94-97. " Uo. "Uo. 102. " WILHELMSTRASSK 127. sz. "Uo. 133. sz. »• Uo.