Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A RI MAM URÁN Y — SALGÓTARJÁN I VASMŰ RT. 635 A munkásság már nem volt a sorsát nyugodtan viselő tömeg. Kezdetben ösztönös ellenállása mindinkább tudatos lett. A vezetés megállapítása szerint a katonai felügyelet nem sokat javított a helyzeten. Zorkóczy műszaki igazgató egyenesen károsnak tartotta a katonai felügyeletet. Nem magát a tényt, hisz ezen a területen az állami és a tőkés érdekek egybeestek, hanem a módszert, ahogyan azt végrehajtották. Ózdi megfigyelés szerint a katonai felügyeletet a parancsnokok személyi alkalmatlansága vagy kellő tapasztalatának hiánya miatt „a munkásság nem vette komolyan". E miatt mondották — egyrészt befészkelte magát a munkásságba az „izgatás", amely a munkabér emelésének folyamatos követelésében nyilvánult meg, másrészt a szakszervezetek is felhasználták az alkalmat „izgatási célokra". Ilyen körülmények között a munkásság szervezkedését tovább feltartóztatni nem lehetett. A műszaki igazgató szerint számítani kellett arra, hogy a hadiüzem-szisztéma feloldása után már jól szervezett munkássággal kell szembenézni. 1916 vége és 1917 eleje volt az az időszak, amikor a Rimamurányi munkásmozgalma is éles fordulatot vett. A Rima társult üzemeivel ugyanez volt a helyzet. A Hernádvölgyi bányaműveiben májusban lezajlott egynapos bérsztrájk, annak ellenére, hogy leverésére katonai erőket mozgósítottak, a megtorlás után szabotázzsal folytatódott. Bíró Rudolf, a Hernádvölgyi műszaki igazgatója szerint a legtöbb bányában „amerikázás" tapasztalható. A Kaláni művekben is a fentiekhez hasonlóan fejlődtek a dolgok. A vezetőség véleménye ez volt: „A tavaszi mozgalmat megelőzendő 10—15%-os béremelés már nem sokat segített." Az „Oroszországban bekövetkezett fölfordulás", „a katonai hatóságoknak a munkássággal és a szakszervezetekkel szemben, különösen a májusi ünnep előkészítése kérdésében tanúsított bizonytalan magatartása" következtében „a munkásság fel van izgatva és ma már a munkabérkérdéseken kívül a szervezkedés kérdése is komolyan előtérbe lép. A munkásviszonyokban egy évtizedek óta tartó öntudatos tevékenység által elért megállapodottság veszélyeztetve van és ma teljesen bizonytalan, hogy ezen mozgalom milyen irányba fog menni."4

3 De az üzemek ún. régi konszolidáltságát már sehogysem tudták visszaállítani. 1917. július 16-án a' Rima összes törzsüzeme leállt. A sztrájk következtében még a kohókat is le kellett állítani. 1917 első felében a munkásság megmozdulásai az üzemek életének döntő tényezőivé váltak. Ezért a Társulat vezetői megelégedtek azzal, hogy az üzemet „folyamatos kompromisszumokkal", és a mindenkori helyzethez való alkalmazkodás útján tartsák fenn.4

4 A harmadik háborús év mérlege A legégetőbb és legmaradandóbb problémát ebben ал évben is a szén-és vasérctermelés jelentette. A társulati intézkedések a kérdéseket gyökerében nem oldhatták meg, de emelkedett a kohóüzemek teljesítménye és fokozódott az acél- és hengerművek termelékenysége.45 43

Uo. 1917. V. 24. 3. es. 1. sz. Z. 368. 14

Uo. 1917. IX. 24. 3. cs. 1. sz. Z. 368. 45

Uo. 1917. IX. 27. 3. es. 1. sz. Z. 368.