Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A RI MAM URÁN Y — SALGÓTARJÁN I VASMŰ RT. 629 Az áru- és értékforgalom növekedési ütemében tapasztalt ellentmondás alapját az a körülmény adta, hogy a Társulat vezetése sem a munkaerő maximális kizsákmányolására, sem az újabb beruházásokra támaszkodva nem tudta a termelés lehetőségeit a piaci igények növekedési ütemével összhangba hozni. így az áruforgalom és az értékforgalom növekedési ütemkülönbségének ellentmondása végső soron a kereslet és kínálat (konjunktúra idején megszokott előjelű) ellentmondásában csúcsosodott ki. Az áru- és értékforgalomnak ez az egymástól való, még nem katasztrofális eltávolodása egyben biztosította a működő tőke rendkívül gyors megtérülését is. Az 1915/1916-os üzemévben a munkásviszonyok nyugodtak voltak. S ha mégis elégedetlenség ütötte fel a fejét, akkor a katonai vezetőség energikus fellépését vették igénybe a szervezetlen megmozdulások erőszakos letörésére.20 A katonai jelenlét és az üzemek vezetésének szociális tevékenysége ebben az időben még gátat tudott vetni az általános elégedetlenség kitörésének. Az áruforgalom iránya és az árak alakulása A szükségleteknek a termelés lehetőségeit túlhaladó növekedése az árak emelkedésének optimális feltételeit teremtette meg. Az áremelkedés 1916 nyarán elérte a finánctőke szempontjából igen kedvezőnek mondható fokot.2

1 Az árak további növekedése, az erősödő inflációs tendenciák, a szociális feszültségek éleződése azonban lassan inkább fékezte mintsem további eredmények elérésére ösztönözte volna a termelést. Az áremelkedések sok szempontból közvetlenül sújtották a tőkés érdekeket is. Emelkedett a termelt anyagok önköltsége, az üzemi alap- és segédanyagok beszerzési ára, s a szociális feszültségek levezetésére is intézkedéseket kellett tenni. A háború alatt a vasárak olyan gyorsan változtak, hogy már alig lehetett bennük eligazodni. Ha a vasanyagok árát a művek felemelték, ezt azonnal követte a nagy- és kiskereskedelem „árrendezése" is. A vasgerenda ára pl. 1916 júniusában a gyárból való közvetlen szállítás esetén 4 K-val emelkedett, a nagykereskedelem ezt újabb 1 K-ás áremeléssel tetézte. Miután az árak emelkedése állandóan napirenden volt, a gyárak kikötötték, hogy a szállítandó áru ellenértékét a szállítás időpontjában érvényes árakon követelik. Az árak állandó emelkedése már önmagában is elegendő volt a hadi árajánlatokkal a versenyt állni ezen a területen sem tudó kistermelők háttérbeszorítására. A nagytömegű hadimegrendelések növekvő árakon való teljesítése lekötötte a művek teljes kapacitását. A belső piac természetes igényének kielégítése így nem állt a Rima érdekében. Ez a folyamat a belső piac fejlődésének megtorpanását eredményezte. Az anyaghiány miatt egzisztenciájukat veszélyben érző kistermelők felár fizetésére kényszerültek. így a háború a belső piacot is a nagytőke extraprofit forrásává tette. A már kialakult ellentmondások körét a háborús és a polgári belső piac újabb ellentmondásával gazdagította. A háború nemcsak a munkásosztály és a pa-20

OL RMSV Rt. Ig. ül. jkve. 1916. II. 26. VII. 11.3. cs. 1. sz. Z. 368. 21

Uo. 1916. VII. 11. 3. cs. 1. sz. Z. 368.