Századok – 1974

Tanulmányok - Réti R. László: A Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R. T. az első világháborúban 622/III

A RI MAM URÁN Y — SALGÓTARJÁN I VASMŰ RT. 623 zője és döntő tényezője volt a hazai vaskartellnek, de jelentős szerepet játszott a nemzetközi kartellszervezetek közép-európai csoportosulásában is. A Rimamurányi csoportosulás első világháború alatti tevékenységének főbb vonatkozásait kívánjuk vizsgálat tárgyává tenni. Főként azt, hogy milyen módon igazodott a vállalat a gyorsan változó körülményekhez; milyen változtatásokat hajtott végre a vállalatvezetés — a háború különböző szakaszaiban — a termelés, az értékesítés, az üzemszervezés és üzemvezetés területein. Vizsgálni kívánjuk a kartellkapcsolatok változásait, az állami beavatkozási rendszer konkrét megnyilvánulásait, a katonai ellenőrzés bevezetésének hatását, a háborúból való kilábolás tőkés elképzeléseit, a munkások feletti tőkés ellenőrzés felbomlásának folyamatát stb. Mindazokat a kulcskérdéseket, amelyekben a legkoncentráltabban jelentkeztek a háború által teremtett rendkívüli körülmények. Tanulmányunk az első világháború hiányzó gazdaságtörténeti feldolgozásához kíván szerény hozzájárulást adni. A háborús gazdálkodásra való átmenet A háborús gazdálkodásra való átmenet a vasipar területén sem bizonyult zökkenőmentesnek. A vállalkozási kedv lanyhult, a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódtak. A hadimegrendelések pedig még nem kötötték le az ipar, s így a vasipar kapacitását sem. A háború ugyanakkor a képzett munkaerő egy részét elvonta a termelő munkától. A külföldi szállításokat tilalmak akadályozták, de a nemzetközi vaspiacon is pangás lett úrrá. A vasiparnak ez a visszaesése az üzemek korlátozásában, munkások elbocsátásában, a vállalati nyereség átmeneti csökkenésében nyilvánult meg. A vaspiac bizonytalanságát fokozta, hogy a német gyárak kartelltárgyalásai sem vezettek eredményre. Növelte a termelés problémáit, hogy a nagy anyagszállítást igénylő vasipar a hadseregszállítmányok elsőbbsége miatt súlyos szállítási nehézségekkel is küzdött. Előfordult, hogy nagymennyiségű nyersanyag vagy készáru csak késéssel, vagy egyáltalán nem érkezett meg rendeltetési helyére. A piaci depresszió — természetesen — súlyos helyzetet idézett elő a Rima-csoportnál is. A törzsművek termelése 11%-kal, az üzleti eredmény pedig 14%-kal esett vissza. Az osztalék 15%-ról 5%-ra zuhant. A csekély forgalom, a korlátozott termelés, a növekvő raktérkészletek és a nagyobb termelési költség voltak a jellemzők. A vállalati építkezések nagy része 1914 őszére befejeződött. A még hátralévő beruházások befejezését azonban (így a likéri kohótelep és a nádasdi bádogizzító-telep berendezéseinek átépítését is) ,,jobb időre halasztották".1 Korlátolt üzemmel dolgoztak a likéri kohók, az ózdi acélmű, és a hengerjáratok is csak a hét 4 — 5 napján termeltek.2

A régi hengermű helyett ugyan Ózdon már az új állt, de a gyenge eladás és az olcsó árak miatt a termelési költségek 1914 tavaszán 3,7%-kal emelkedtek. A piaci depresszió mind a törzsművek, mind az érdekköri vállalatok üzem- és üzletmenetében éreztette hatását. A társvállalatok úgyszólván munka nélkül maradtak. 1 OL. RMSV Rt. Ig. ül. jkve. 1914. X. 6. 2. cs. 4. sz. Z. 368. sUo. 1914. III. 6. 2. cs. 4. sz. Z. 368.