Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
612 KEISTŐ G VU LA A 120. es a 124. fejezet együvé tartozásáról és egy időben történt keletkezéséről itt elmondott érvek még aligha lennének elegendők Oeries József ama állításának cáfolására, mely szerint ,,a váci székesegyház alapításmondájának eredeti változatát fenntartó 120. fejezet szerzője minden valószínűség szerint a Kálmán-kori író lehetett",129 s a két fejezet tükörképe lévén egymásnak,130 a 124. fejezetnek több, a 120. fejezetből merített bejegyzése a XII. vagy a XIII. századra tehető.131 Sokkal többet mond előző argumentumainknál László szerepének vizsgálata. A 120. caput részletesen, dialógus formájában tartalmazza, hogy a Gézának koronát hozó angyal csak László szeme előtt tárulkozik fel, s a látomás értelmét is csak László fejti meg, holott Géza volna a „közvetlen érdekelt". A 124. fejezetben arról olvashatunk, hogy a Géza fogadalmának valóra váltásakor megjelenő és a felépítendő Mária-egyház helyét kijelölő szarvasban mindenki közönséges szarvast lát (a katonák rá is nyilaznak !), egyedül László tudja, hogy a szarvas isten angyala volt, s csak ő képes az angyali küldetés okának megfejtésére. Miért mindannyiszor László ? És miért nem Géza, a király, akinek angyal hozza a koronát, akinek fogadalom-teljesítését segíti az égi küldött? Nyilván azért, mert mindkét látomást 1192, László kanonizációja után foglalták írásba. A szakirodalom állásfoglalása nem egyértelmű. Egyesek a kanonizáeió előtt,13 2 mások csak utána vélik elképzelhetőnek a csodák lejegyzését.133 Lászlóról már feltehetőleg a XII. század folyamán éltek népi mondák,134 ezek honvédő harcairól szólhattak. Ami viszont a 120., a 124. és főleg a 129. fejezetben (ahol Lászlót angyalok védik)13 5 olvasható, feltétlenül nem népi, hanem 1192 után a nemzetközi legendakincsből mesterségesen, döntően egyháziak által Lászlóra aggatott dísz.13 6 Tagadhatatlan: később, a XIII. századtól a két vonal — a népi és a legendás egyházi — találkozott, mindenekelőtt azért, mert a nép kész volt az egyházias kép befogadására. Nagyon sajátosan tükrözi ezt az összeolvadást a Dubnici Krónikában megőrzött László-monda,137 melynek egyházias mozzanatai kétségen felül állnak, de mégis a népi—honvédő vonal dominál, hiszen az epizód magva az, hogy László segít a tatárok leverésében.13 8 Igen valószínűnek tartjuk, hogy a 120. és a 124. fejezet egyszerre, egy időben keletkezett, ugyanazt a szemléletet sugallja. Azért lényeges ez, mert a 124. fejezetről a régebbi irodalom is feltette ugyan, hogy 1192 után kelet -129 Uo. 9. 130 Uo. 5. 131 Uo. 9. 132 Hóman Bálint: i. m. 66; Horváth János: i. m. 14, 320; Oeries József: Gestaszerkesztéseink 90, 103; uö.: Levéltári Közlemények, 1962. 6 — 7, 9; Mályusz Elemér: Krónika-problémák. Századok, 1966. 746. 133 Salamon Ferenc: i. m. III. 11; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt II.2 608; Madzsar Imre: i. m. 1. 1. 1. jegyz.; Csóka J. Lajos: i. m. 567. 131 Ld. uo. — Ld. még Mályusz Elemér: A Thuróezy-krónika és forrásai 36. 135 A passzus elbírálására nézve ld. Domanovszky Sándor: Századok, 1902. 751; Solymossy Sándor: Monda. A magyarság néprajza III. Bp. é. n. [1934] 204. 136 Talán itt keresendő ama tény egyik oka, hogy — mint Szilárd Leó (Szent László a magyar lírában. Irodalomtörténeti tanulmány. Pécs 1926. 40) megállapította — Magyarországon felettébb intenzív László-kultusz a korai évszázadokban nem volt. 137 M. Florianus: Históriáé Hungaricae fontes domestici. Scriptores III. Quinqueecclesiis. 1884. 152. 138 Perényi József : A Szent László-legenda Oroszországban. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, tomus I. Bp. 1967. 179.