Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
610 KRISTÓ GYULAI testvérviszály nem hálózta volna be, bizonyosan már régóta fénylenék a szentség érdemével és dicsőségével ékesítve" (1. fej.). A legenda a 2. fejezetben megemlíti, majd a 3.-ban nyomatékosan hangsúlyozza, kifejti László testi, valamint enyhébben lelki, a 4. fejezetben pedig isteni akaratból eredő idoneitását. Gerics József helyesen utalt arra, hogy a legenda 4. fejezete („E-lectus itaque—cum honore deferri") kettős rétegződést mutat: az egyik idoneista felfogást tükröz, a másik szinte mentegeti Lászlót a királyi hatalom kézbevételéért. Ez utóbbi állásfoglalásban a legitimitás jelentkezik letompítva. (Ennek tudható be, hogy a legenda — minden idoneizmusa ellenére, mely legtisztábban a 9. fejezetben jelentkezik, ahol arról olvashatunk: isten Lászlóban saját választottját emelte királyi méltóságra — nem vonja kétségbe Salamon jogát a királysághoz.) ,,A legenda szögleteket lecsiszoló, egyeztető magatartása fontos bizonyítéka annak, hogy egyrészt a kérdés legitimista megoldását adó krónikarésznek a XII—XIII. század fordulóján léteznie kellett, de másrészt annak is, hogy ez a legitimista felfogás a maga éles következetességében a XII. század végén már kevéssé volt »korszerű«."118 Világos tehát, hogy a László-legenda egyaránt mutatja a kihalóban lévő legitimitás és az előretört, teret nyert idoneitás hatását. Hogyan jelentkezik a krónikában az idoneitás Gézával kapcsolatban? A 120. krónikafejezet Szent László ama látomásáról szól, mely Géza eljövendő uralkodását közli a szenttel. A szakirodalom ellentmondóan foglalt állást e passzus keletkezésének kérdésében. Egyik vélemény szerint a XIII. század elején119 (illetve 1192 után12 0 ), másik szerint Kálmán korában, 121 ismét más szerint — legalábbis lényeges elemeiben — a XIV. században122 íródott. A fejezet kronológiájához két megjegyzést tehetünk. Egyrészt: mint láttuk, Kálmán korában az idoneitás keresztény válfaja uralkodott, amelyik elismerte ugyan — a dinasztikus érdekektől is erősíttetve — Géza és László jogát, de nemhogy nem ítélte el Salamont, nemhogy nem nyilvánította alkalmatlannak, hanem éppen elvi síkon, a legitimitás alapján trón jogosultságát bizonyította. Másrészt: a XIII. század eleje az idoneitás kora (az idoneitásnak isten által kinyilatkoztatott formájával a László-legenda idoneista részei is operálnak), márpedig a 120. fejezet — amint Gerics József helyesen kimutatta — az alkalmassági tan platformján áll.123 Ezzel a probléma eldönthetőnek látszik: a 120. fejezetet szerintünk a XIII. század elejének krónikása írta. De tovább mehetünk: a fejezetben ugyan Géza trón jogosultságáról van szó, a főszereplő mégis László, aki társalogni tud az égiekkel, mennyei útmutatást értelmez. Aligha kétséges, hogy ez a beállítás 1192 utáni, amit nemcsak és nem elsősorban László „szent" („Beatus") jelzője, hanem szentként való „viselkedése", ábrázolása bizonyít. (Noha a fejezet a maga egészében idoneista, ennek ellenére — mint Csóka 118 Oeries József: Gesta-szerkesztéseink 106—107. 119 Csóka J. Lajos: i. m. 657. 120 Salamon Ferenc: Budapest története III. Bp. 1885. 11; Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt II.2 608; Madzsar Imre: A II. Géza korabeli Névtelen. Értekezések a történeti tudományok köréből XXIV. köt. — 11. sz. Bp. 1926. 1. 1. 1. jegyz. 121 Gerics József: Gesta-szerkesztéseink 89 —90, 99, 103; uo.: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben. A váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához. Levéltári Közlemények, 1962.6 — 7, 9; Mályusz Elemér: A Thuróezy-krónika és forrásai 42. 122 Г0<Л Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához 126 127. 123 Oeries József : Gesta-szerkesztéseink 90, 99.
