Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 603 XIV. század közepéről eredezteti.8 5 Sőt, még azt a passzust is, hogy Lászlónak Salamonnal szemben nem volt joga, a XIII. század elejére teszi Csóka.*6 Az indulgencia vonatkozásában Gerics sem látszik következetesen érvényesíteni a kronológiát, Kálmán korára helyezi az erről szóló részek keletkezését: „Lászlónak Salamonnal szemben »indulgentia«-t kell gyakorolnia, és magatartását irányában nem a »iustitia«, hanem a »misericordia« szabja meg. Ez az álláspont mindenesetre közelebb áll a Salamon uralkodói rátermettségét tagadó krónika beállításához, mint a legitimizmushoz." Világos, hogy87 az indulgencia is ugyanazt fejezi ki, mint a merev legitimitás, sőt talán hatásosabban is, hiszen Géza ismeri el, hogy vétkezett, László akarja átadni a királyságot Salamonnak. Az indulgencia gyakoroltatása Gézával és Lászlóval, valamint a krónikás legitim állásfoglalása egyazon érem két oldala, ugyanazt a célt szolgálja. Bartonielc Emma részint az Altaichi Évkönyv alapján jutott arra a megállapításra, hogy Béla nem tekintette magát Salamonnal szemben törvényes királynak.8 8 Az Annales, melyre Bartonielc feltevését építette, ezt mondja: ,,. . . ha [Salamon] király már vissza akarna térni az országba, ő [Béla] méltó tisztelettel mint urát és királyát kész lenne fogadni és szolgálni neki, de azzal a feltétellel, ha [Salamon] megengedi, hogy ő [Béla] azt a hercegséget tartsa meg, amelyet annak apja [András] alatt bírt."8 9 Vitán felül állónak látszik, hogy itt Béla indulgenciát gyakorol Salamon iránt. Következhet-e ebből Bartonielc Emma hipotézisének igaz volta? Aligha. Űgy véljük, Béla törvényes uralkodónak tartotta magát 1060—1063 között, s az Altaichi Évkönyvben igen hatásos fogásként Salamon köre adta Béla szájába saját uralma törvénytelenségének elismerését. Ilyen alapon tehát párhuzam vonható az Altaichi Annales és a krónikabeli legitim színezetű 130., 131. és 133. fejezet között. Nem Géza és nem László vonhatta meg önmagától a törvényességet, hanem későbbi krónikások vitatták el tőlük. Az Évkönyv és a krónika ábrázolásbeli összefüggésére magyarázattal szolgálhat a krónikás részéről a német forrás ismerete és (nemcsak betű szerinti, hanem) gondolati kiaknázása, de talán inkább az, hogy számolnunk kell a legitim gondolatkincs újbóli felélesztésével, még pontosabban: a legitim felfogás, tradíció továbbélésével a XII. század közepén. Ügy véljük ugyanis, hogy a Kálmán-kor kompromisszuma után II. István, majd különösen az Almos-ág királyainak uralma alatt egy Salamonra kedvező, Gézára és Lászlóra nézve pedig hátrányos beállítás győzedelmeskedett. Alapját a Kálmán óta „intézményesen" ápolt legitim szemlélet előretörése szolgáltatta. Oka az Almos-ági királyok helyzetében, a Kálmán-pártot képviselő Borics, illetve — esetleg — a görög császár által támogatott trónkövetelők elleni harcaikban keresendő. Végső fokon a legitimitás jogaiknak különböző oldalakról eszközölt kétségbe vonása ellen nyújtott számukra védelmet. «Uo. 612-613. »Uo 555. 87 Gerics József: i. m. 94 — 95. 88 Bartonielc Emma : Századok, 1929— 1930. 38 — 39; uő. : A magyar királykoronázások története. A Magyar Történelmi Társulat Könyvei IV. H. é. n. [1939] 35. ю Oefele: i. m. 62-63.
