Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 601 Milyen formában nyert kifejezést az Álmos-ági (II. Géza-kori) gestában a legitimitás ? Három krónikapasszust kell alaposabban vizsgálat alá vennünk. 1. 130. fejezet: Géza „király könnyezve borult az érsek és a többi egyházi személyek, a főpapok elé, vétkesnek vallotta magát, mert elfoglalta a törvényesen (legittime) megkoronázott király országát; megígérte, hogy viszszaadja az országot Salamonnak erős békével oly módon, hogy ő [Géza] jogosan tartja a koronát az ország harmadrészével, mely a hercegség sajátja. Salamon is megkoronázottan (coronatus) tartja az ország kétharmad részét, amely korábban az övé volt." Kétségtelen, hogy az idézett rész legitim színezetű,7 0 problémát „csupán" Géza koronája jelent. Oeries József szerint itt csak királyi koronáról lehet szó; s a passzusból azt a következtetést vonja le, hogy az idoneista felfogást sugalló krónika időben megelőzte a legitim álláspontú munkát: a „fejezetnek ez az egész ellentmondásos gondolatmenete a legitimizmus elvi álláspontja mellett azon a ki nem mondott, de elég jól felismerhető előzetes feltevésen alapul, hogy ha a »regnum« nem is, de a korona birtoklása vitathatatlanul Gézát illette." Gézának a koronához való jogáról Oeries szerint onnan tudhatott az író, hogy már ismerte a Géza fejére égi koronát helyező angyal históriáját: magát a látomást — úgy látszik — tényként fogadta el, Gézát pedig a látomás alapján a korona jogos tulajdonosának gondolta.71 A kérdés más irányú megközelítési lehetőségét is jogosnak tarthatjuk: I. Géza uralkodása (1074—1077) alatt hány korona volt Magyarországon? Mi nyilvánvalónak véljük, hogy kettő: a királyi és a hercegi korona.7 2 A hercegi koronát Géza még herceg korában kapta VII. Dukasz Mihálytól,7 3 s az — mint Györffy György kifejtette — a dukátusi méltósággal és javakkal öröklődött tovább;74 Álmost is a Dukasz-féle diadémmal koronázták meg.7 5 Önmagában véve valószínű, hogy Géza koronája dukátusi jelvényt jelent. A krónika világosan fogalmaz: Géza vissza akarja adni az országot a törvényesen megkoronázott királynak, maga csak a koronát (azaz a hercegi koronát) tartja meg az ország harmadával, ami a hercegség tulajdona. A XII. század közepén még emlékezhettek a hercegi koronára, mely ekkor már az általa szimbolizált rendszerrel együtt a múlt régiségtárába tartozott ugyan, de nem enyészett el, Kálmán (más felfogás szerint III. Béla!) korában a királyi koronával egyesítették.76 Interpretációs megoldásként nem szabad kirekesztenünk azt a lehetőséget, hogy a fejezet vonatkozó része tisztán legitim felfogást mutat, s abban nem korábbi idoneista szemlélet roncsa maradt meg, hanem a dukátusi korona emléke. 70 Bartoniek Emma: Az Árpádok trónöröklési jogához. Századok, 1929—1930. 38; Oeries József : Gesta-szerkesztéseink 88 — 89; Mályusz Elemér: i. m. 42. 71 Oeries József : Gesta-szerkesztéseink 92 — 93. 72 Polner Ödön: i. m. 116. 73 Darkó Jenő: A Dukas Mihály-féle korona célja és jelentősége. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1936. 137; Györffy György : A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 1968. 62. — Ld. másként Moravcsik Gyula : Bizánc ós a magyarság. Tudományos ismeretterjesztő sorozat 3. Bp. 1963. 69; György Székely : Gemeinsame Züge der ungarischen und polnischen Kirchengeschichte des XI. Jahrhunderts. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, tomus IV. Bp. 1962. 68. — Ld. még Bárányné Oberschall Magda: Problémák a magyar Szent Korona körül. Antiquitas Hungarica, 1947. 98 — 99. 74 Györffy György: Századok, 1968. 41. 75 Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához. A szt. korona eredetkérdése. Bp. 1942. 111. 76 Uo. 112; Györffy György: Századok, 1958. 63. 1. 36. jegyz. 2*
