Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
LEGITIMITÁS ÉS IDONEITÁS 699 zíció ma már vitán felül állóan bizonyított II. István-kori folytatása — az Acephalus kódex (jóllehet csonka) tudósítása alapján — éppen az 1127. évi görög háború leírásával zárult. Kézenfekvő lenne feltenni: a II. István-kori kontinuátor valamikor 1128 — 1131 között törölte Álmost a történelemből. Ámde a 142. krónikafejezetnek a Budai Krónika családjabeli szövege egészen más perspektíváját nyitja meg az interpretációnak. Itt ugyanis arról van szó, hogy Álmos Lampert fia, vagyis nem testvére Kálmánnak. Könnyen előfordulhat tehát — amennyiben persze a 152. fejezetnek és az S-krónikacsalád 142. fejezetben megőrzött tudósításának írója azonos személy —, hogy a szerző nem törölte Álmost a magyar történelem lapjairól, hanem „csak" a genealógiát torzította el nagyon is érthető okból. Anélkül, hogy a problémát itt exponálni szándékoznánk, annyit feltétlenül meg kell kockáztatnunk, hogy az S-krónikacsalád 142. fejezetbeli híranyaga II. István-kori. Igaz, egyes mozzanatok egészen kései interpolációk eredményei (a „szent király koroná"-jának 1293-ból ismeretes első említése;6 3 későbbi summázás a fejezetnek Kálmánra vonatkoztatott „In cuius temporibus multa mala sunt perpetrata" mondata), mégis az a tény, hogy a Kálmán-ágira következő Álmos-ági történetírás testvérinek ismerte a Kálmán és Álmos közti rokonsági fokot, a probléma, a rokonsági fok kérdése pedig a XIII. századtól nyilván érdektelenné vált, kielégítően bizonyíthatja a 142. fejezet S-családbeli passzusának II. István-kori eredetét. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy Kálmán trónra kerülésének a 152. fejezetben leírt módja és — minden valószínűség szerint — az egész 152. fejezet szintén II. István uralkodásának idején, annak végén keletkezett.64 II. István történetírása tehát a pápai engedély megadását tette a testvéreit már korábban elveszített Kálmán uralkodásának jogalapjává. Ha nem is mondható biztosan, hogy kizárta a László általi jelölést, de mindenképpen másodlagos tényezővé degradálta azt, hiszen testvérek hiányában nem is volt szükség jelölésre, mindenképpen Géza fiát, Kálmánt illette meg a trón Lampert fiával, Álmossal szemben. Miről tanúskodik ez a II. István-kori felfogás ? Feltétlenül a Kálmán-kori kompromisszum elcsúszásáról, azaz egyrészt a gregoriánus szemlélet, illetve irányzat előretöréséről, hiszen Kálmán személyében a pápa kreál királyt, másrészt pedig ez a szemléletváltozás megnyitja az utat a Béla-, Géza- és László-kép Álmos-ági revíziója számára. IV. Gestakutatásunk szilárd pontjának számít az a megállapítás, hogy a XII. század közepe táján, II. Géza vagy III. István uralkodása alatt feltétlenül keletkeznie kellett egy gesta-kontinuációnak.65 63 Polner Ödön: A magyar Szent Korona felső részének kérdése. Kolozsvár. 1943 109. 64 Kénytelenek vagyunk mellesleg azt is konstatálni, hogy a 152. fejezet sem őrzi mindenben az eredeti szövegezést, hiszen a „Cesar" kommentár nélküli szerepeltetése és az, hogy a fejezet bővebb fogalmazásban az általában erősen kivonatoló Kézainál maradt meg (SRH I. 182—183), csonkításra utal. Van nyom arra nézve, hogy még a Kézainál megőrzött bővebb szöveg is csonkult. — Azért kell az eredeti szövegezéseken a későbbi időkben törtónt javításokra, átdolgozásokra, csonkításokra utalnunk, mert utóbb még Gerics József (Gesta-szerkesztéseink 81 — 83) is olyan nézetnek adott hangot, hogy az ősgestának tekintélyes mennyiségű passzusai minden változtatás nélkül juthattak át a XIV. századi szövegezésbe. Ha így lenne, akkor a krónikaszerzők saját ideológiai érzéketlenségükről, tompaságukról tettek volna tanúbizonyságot. 65 Mályusz Elemér: i. m. 39. 2 Századok 1974/3
