Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
60 SZABÓ MIKLÓS annak radikalizálását jelentette. A kiindulás az újkonzervatív liberalizmus kritika volt. Ezt az idézett radikalizálódó tendenciájú röpiratok lényegi változtatás nélkül adaptálják, csupán ezt is radikálisabbá teszik. A gondolatmenet alapja a magyar tőkés fejlődés szervetlen voltának, eredendő elhibázottságának kifejtése. Radikálizálódás nyilvánul meg abban, hogy míg az agrárius koncepció az elfajulást a 67-es berendezkedésnél, Tisza Kálmán politikájában éri tetten Petrassevich és a kereszt röpiratok magát 48-at teszik meg a bajok forrásának, egyes írások magának a 48 előtti reform ellenzéknek, az ősiség eltörlése követelésének kárhoztatásáig jutnak el.12 9 Valamiféle patriarchális-konzervatív kötöttgazdálkodási illetve szociális politika anakronisztikus számonkérése a 48-as és 67-es átalakulás végrehajtóin, ahogy ezt az agrárius irodalom kifejti, a radikális változatban resszentimentes bűnbak és felelősség keresésbe torkollik, s ezáltal antiszemita színezetet nyer. A megoldás kérdéseiben, a konzervatív szociális reformok követelésében az újkonzervatív agrárius és néppárti koncepció magva az egykori tradicionális társadalom erői gazdasági önsegélyének mozgósítása, a magyar társadalom megszervezése konkurrenciaképes erővé a bank-, ipari és kereskedőtőke versenyével szemben. Ez a koncepció tehát ellenmozgalommal, kiegyensúlyozással s nem az ellenfél adminisztratív állami intézkedések által való korlátozása útján igyekszik célját elérni. A radikalizálódó áramlat kezdettől ilyen követelések irányába mozog. A zsidóság elleni korlátozó intézkedések: az emancipációs törvény revíziója, a galíciai bevándorlás adminisztratív megtiltása mellett hangsúlyt kapnak bizonyos agrárius részről felmerülő korlátozás követelések: uzsoratörvény, váltóképesség korlátozása, ipartörvény revíziója.130 Az elsősorban korlátozásra törekvés nem csekély mértékben eredt magából az etatista tendenciából, amely pedig, mint láttuk, a dzsentri rétegek politikai önállósulásának lényegi szervezeti kerete volt. A gazdasági élet rigorózus reformokkal való szabályozása, a konzervatív szociális reformok adminisztratív úton való átfogó végrehajtása óhatatlanul az ellenségesnek nyilvánított csoportok korlátozása irányába tendál. Minden antidemokratikus politikai erők szolgálatában álló gazdasági dirigizmus szinte automatikusan tartalmazza társadalmi kisebbségek kisajátításának törekvését. A kialakuló jobboldali radikalizmus azon magyarországi programjaiban is ez a tendencia érvényesül, melyek általános kataszterbe óhajtják rögzíteni (s ezzel természetesen rögtön politikailag kontrollálni) akár az ország birtokmegoszlását, telekkönyvileg nyilvántartott vagyoni állapotát s hitelképességét131 , akár az ipari tőke társadalmi megoszlását13 2 , vagy pedig el akarják készíteni a társadalom rendelkezésére álló értelmiségi állások általános regiszterét.133 Ebből a szemléletből, amely földbirtokot, tőkekapacitást, értelmiségi státuso-129 Magyarország gazdasági bankja. Bp. 1907. 18. 130 „Volna még egypár üdvös s a baj orvoslásához radikális eszköz . . . Ilyenek volnának a bankok decentralizálása, a váltóképesség megszorítása, az uzsoratörvény revíziója, az ipar terén a szabad ipar eltörlése s a céheknek a kor viszonyaihoz mért alakban visszaállítása, az 1867 XVII. és az 1895 XLIII. tc. eltörlése, vagyis a zsidók vallási, polgári és politikai jogainak a lehetőségig való megszorítása." Petrassevich: I. m. 133. 131 Petrassevich: I. m. 124—128. 132 Ilyen általános vagyoni kataszter elkészítését követeli a Statisztikai Hivataltól a Néppárt egyik vezető agitátora, már kifejezetten a zsidók tőkerészesedésének felmérése céljából. Miklóssy István: Keresztény magyar népünk gazdasági romlása. Kp. 1913. 71—72. 133 „Külön-külön, mindenik kir. törvényszék területén 3—5 évenként törvénnyel, vagy ezt pótló igazságügyminiszteri kormányrendelettel meg kellene határozni számszerint, hogy hány orvos, hány ügyvéd és hány gyakornok számára van biztosítva a kereset