Századok – 1974
Tanulmányok - Kristó Gyula: Legitimitás és idoneitás (Adalékok Árpád-kori eszmetörténetünkhöz) 585/III
690 KRISTÓ GYULA 1060 (1068) közötti híranyagot magában foglaló, Pannonhalmi Évkönyvnek nevezett része.2 8 Legújabban Csóka J. Lajos opponált Hóman feltevésével, mondván: nem kell különbséget tenni a Pozsonyi Évkönyv csoportjai, azok eredete között, hanem az egész Pannonhalmáról származtatható.2 9 Csókának hipotézise igazát bizonyítani hivatott szövegösszevetései azonban nem adnak alapot a Hóman-féle feltevés ilyen értelmű kibővítésére. A Pozsonyi Évkönyv első, inkriminált része több fontos övetkeztetés levonására lehetőséget nyújtó negatívumot és pozitívumot ad: megemlékezik Salamon 1057. évi koronázásáról, mellőzi Bélát, nem beszél királyságáról, nem említi uralmát. Ez utóbbi mozzanat bizonyossá teszi, de a többi sem mond ellent annak, hogy a Pozsonyi Évkönyv első része szemléletében — ha úgy tetszik : a benne tükröződő történeti gondolkodásban — az Altaichi Évkönyv magyar vonatkozású tudósításaival rokon. Mindkettőn látszik a Salamon uralkodása alatti keletkezés. Az Altaichi és a Pozsonyi Annales közti szemléleti, gondolkodásbeli rokonság semmi esetre sem jelenti frazeológiai rokonságukat, amit Csóka J. Lajos igyekezett kimutatni, hogy leszögezhesse: mindkét Évkönyv a XI. századi pannonhalmi Chronica Hungarorum-ból merített. Megítélésünk szerint a rokon felfogás gyökere egészen másutt keresendő. Már láttuk: az Altaichi Évkönyv szerzője magyar híreit Salamon és anyja környezetéből szerezte. A Pozsonyi Évkönyv első részének írója kétségtelenül (szerzetes)pap volt (ezt olyan hírek lejegyzése, mint a zalavári és pécsváradi monostorok alapítása, Gellért és Mór püspökké tétele, Benedek pápa, továbbá Bompertus, Gellért és Modestus püspökök halála feltétlenül igazolja). Mivel aligha lehet szó arról, hogy a két Évkönyv ugyanabból az írott forrásból vagy egymásból merített volna (sőt, az Altaichi Évköyv írójának magyar informátorai és a Pozsonyi Annales szerzője társadalmi pozíció szempontjából is egymástól távol állóknak látszanak), így a rokon vonások megmagyarázására csak egy mód nyílik: mindkét fél a Salamon-kori történeti és politikai „köztudatból" merített, s akkor, amikor egybehangzóan nem ismerik el Béla királyságát, a salamoni udvar tisztségviselőinek véleményét juttatják kifejezésre, egyelőre még anélkül, hogy ezt ideológiai mázzal vonnák be. Aligha kétséges: volt ideológiai magyarázata a Salamon-hívek Béla-ellenes állásfoglalásának, de hogy ez írásban nem hagyományozódott ránk, az több körülménnyel is kapcsolatos lehet; elég csak az ideológia akkori, nyilván fejletlen voltára utalni, az informátorok és az író ideológia iránti érzéketlenségére, no meg arra, hogy a tényt ránk hagyományozó forrásaink — évkönyvek (ráadásul az egyik még külföldi is). Ha az eszme szerepét fel is ismerték az 1060-as években az uralkodó osztály és az elnyomottak ellentéte vonatkozásában, ennek az eszmének a réteg- és frakcióharcokra való kiterjesztése még egyáltalán nem vagy legfeljebb szűk körben történhetett meg. Egy összefüggésre szeretnénk még itt rámutatni. Két kútfő egybehangzóan vall arról, hogy Salamon környezete nem ismerte el Bélát királynak. magyar őstörténet. Bp. 1948. 6; Kristó Gyula: Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez. Acta Universitäre Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, tomus XVIII. Szeged. 1966. 11 ; Csóka J. Lajos: i. m. 343, 367, 615, 521; Mályusz Elemér: A Thuróczy-krónika ós forrásai. Tudománytörténeti tanulmányok 5. Bp. 1967. 21. 28 Hóman Bálint: i. m. 76. 29 Csóka J. Lajos: i. m. 343. — Mi éppen ellenkezőleg még azt sem látjuk kétségtelenül bizonyítottnak, hogy a Pozsonyi Évkönyv Hóman szerinti első része teljes joggal kapcsolható Pannonhalmához.
