Századok – 1974

Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I

A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 5 ígértek, a Katolikus Néppártot és a Károlyi Sándor nevéhez kapcsolódó ún. agrárius irányzatot. Az új konzervatív tábor politikai tartalékának számították továbbá a program röpiratok a függetlenségi párt konzervatív színezetű Ugronszárnvát.7

Ez utóbbi megnyerése jelenthette a hidat a konzervatív irányba tolódó s a kiformálódó új eszmék iránt egyre fogékonyabbá váló dzsentri tömegek felé. A kapcsolat érdekében a konzervatív arisztokrácia szóvivői engedményeket tesznek a függetlenségi nacionalizmusnak, melytó'l pedig udvarhoz-kötődésük, dinasztikus hagyományaik eleve elválasztják őket. Csathó idézett röpirata, melynek fő tendenciája az Ugrón vezette függetlenségi csoport megnyerésére törekvés, megkísérli, hogy 1848-at, a függetlenségi harcot elválassza a liberalizmus eszméitől és hagyományőrző, tehát konzervatív üggyé nyilvánítsa azzal az érveléssel, hogy a szabadságharc az ezeréves Magyarországot, annak történeti intézményeit, tehát éppen a magyar társadalom konzerválandó alapjait védelmezte Bécs támadásával szemben.8 A röpiratban megmutatkozó igyekezet 48 eszméinek kisajátítására élesen felvillantja az újtípusú konzervativizmus törekvését arra, hogy az 1848-hoz kötődés révén a demokratikus-liberális tradíció vonalába számító nacionalizmust átértelmezze konzervatív eszmévé. A konzervativizmus — úgy tűnhet — szembefordulva a liberalizmussal, az egyik alapvető koreszmével, csatlakozást keres a másik Eötvös által számontartott uralkodó eszméhez, a nacionalizmushoz. A kialakuló konzervatív tábor összetevőinek általános áttekintése után vizsgáljuk meg valamivel részletesebben a két jelzett fontos irányzatot, a Néppártot és az agrárius mozgalmat.8

® 7 „. . . nyomait találjuk a nemzeti konzervatív iránynak a politikában, zsurnalisztikában, éppúgy, mint az irodalomban. Ezt prédikálja évek óta Apponyi Albert gróf, a nemzeti párt és Kaas Ivor báró; az irodalomban a magyar nyelv erős védője: Rákosi Jenő. . . . De vannak még sokan öntudatlan nemzeti konzervatívek. Ilyen a nemzeti párt túlnyomó többsége, a függetlenségi párt nagyobb fele, a szabadelvű pártban is többen vannak s a kilépettek pártjában (Szapáry-csoport — Sz. M.) is sokan. Ugrón Gábor és barátai is azok, sőt Ugrón Gábor egyike a tipikus nemzeti konzervatíveknek. A magyar országgyűlés fele nemzeti konzervatív, csakhogy ez egy hamis parlamenti pártalakulás labirintusában ma még elvész. A nyilt színvallásnak s a nyilt tömörülésnek azonban már elérkezett az ideje." Csathó: I. m. 26—27. ,,. . . hol kell keresni a nagy conservatív párt részeit? E részek: A Szapáry-töredék, a nemzeti párt, a jövő választások alkalmával sok helyen győzedelmes néppárt és Ugrón Gábor népe." Egy Conservatív I. m. 42. — Utóbbi röpirat az agráriusokra is tesz utalást, 29—30. oldalán a majdani konzervatív párt orgánumaként szolgálható lapokat felsorolva említi a Hazánkat, az agráriusok lapját is-8 ,,. . . a magyar forradalom, a magyar szabadságharc nem a szabadelvű törekvések forradalma volt, mint a francia forradalom. A magyar forradalom a nemzeti konzervativizmus forradalma volt a megtámadott és letiport nemzeti szuverenitás megvédésére és feltámasztására. Kossuth nemzeti konzervatív volt egészen addig, amíg el nem tért a történelmi alaptól és filozófussá nem változott át. . . A magyar nemzeti politika törekvése első sorban nem a szabadelvűség, nem a demokrácia, sem semmi efféle filozófiai elv; a magyar nemzet kötelessége: konzervativizmus a nemzeti szuverénításhoz. . ." Csathó: I. m. 4—5. 8a

Az újtipusú konzervativizmus problematikája először Szekfü „Három nemzedékében" merül föl, „Az uralkodó iránnyal ellentétes törekvések" című fejezetben. Itt említés esik az Istóczy által képviselt politikai antiszemitizmusról, a Néppártról és Zselenszky Róberttel kapcsolatosan az ebbe a körbe tartozó nagybirtokos törekvésekről. A felszabadulás előtti irodalomban részletesebben először Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogramok (1867 —1914) c. könyve foglalkozik a problémával. Ez a munka már önálló politikai mozgalomként, a politikai pártokkal egy sorban tárgyalja az agrárius mozgalmat. Jelen időkig egyetlen munka, amely behatóan tárgyalja az agrárius és néppárti programok és ideológia külföldi gyökereit és forrásait. A felszabadulás után