Századok – 1974

Krónika - Szimpózium a jugoszláv területek felszabadító mozgalmairól és felkeléseiről a XVI. századtól az első világháborúig (Belgrád 1974. március 4–6.). (Arató Endre) 572/II

672 KRÓNIKA A vita résztvevői jónak tartották a kronologikus szerkesztési elvet, a névmutatót, viszont hiányolták a helységnévmutatót. Többen felvetették a monografikus feldolgozás szükségességét. A szerkesztők bejelentették, hogy ez a munka már folyamatban van, s ennek során figyelembe veszik a három kötet munkálatai során szerzett tapasztalatokat. Mann Miklós SZIMPÓZIUM A JUGOSZLÁV TERÜLETEK FELSZABADÍTÓ MOZGALMAIRÓL ÉS FELKELÉSEIRŐL A XVI. SZÁZADTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG (Belgrád, 1974. március 4 — 6.) E nagy témakört, amely Jugoszlávia történetének alapvető problémáit öleli fel, méltán választották megvitatásra abból az alkalomból, hogy a belgrádi Történeti Intézet 26 éves jubileumát ünnepelte. Erről az évfordulóról az intézet igazgatónője, Danica Milié emlékezett meg. Az intézet eredetileg mint a Szerb Tudományos Akadémia intézménye jött létre — (ma nem tartozik szorosan a keretébe) — azzal a feladattal, hogy feltárja Szerbia és a szerb nemzet társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális történetét, valamint kapcsolatait a jugoszláv népekkel, a Balkán és a világ többi nemzeteivel. Munkatársainak száma, — kezdetben néhány asszisztens s jórészt külső erők dolgoztak itt — ma jelentősen megnövekedett, s az itt dolgozó már állandó belső munkatársak többsége magas tudományos képzettséggel rendelkezik. Az Intézet négy nagy komplex témakört állított kutatásai középpontjába: 1. A szerb területek a feudalizmus idején. 2. A szerb nép a török uralom alatt. 3. Szerbia története a XIX. és a XX. században. 4. Nemzeti felszabadító harcok a jugoszláv országokban a XVIII. sz. végétől az első világháború végéig. Imponálóak a számszerű adatok is. Az Intézet 58 kötetet adott ki, ebből 22 monográfiát, 16 forráspublikációt, és az Intézet folyóiratának, az Istorijski casopisnak 20 kötetét. Az Intézet munkatársai természetesen másutt is publikáltak. A szerb marxista történetírás nagy figyelmet fordított a felszabadító küzdelmekre, s e munkából kivették a részüket az Intézet munkatársai is. Mégis szerb kollegáink megítélése szerint e téma további kutatást igényel. Mindenekelőtt szükséges a < marxista módszer fokozottabb alkalmazása s újabb források feltárása, számos olyan jelenség megvizsgálása, amely eddig háttérben maradt. E tevékenységükkel a marxista historikusok a társadalom tudatát jó irányban befolyásolhatják. E célkitűzéseket a jubileumi szimpózium valóban szem előtt tartotta. S ha nem is előre elkészített terv szerint, hanem — ahogy ez már az ilyen esetekben bevett gyakorlat — érdeklődési körök alapján állt össze a szimpózium anyaga, mégis kerek egészet alkotott. így vörös fonálként húzódott végig a társadalmi és nemzeti momentumok vizsgálata és összefonódásuk. S ha e nagy témát nem is lehetett kimeríteni, az előadásokból kikerekedett a sokrétű élet: a gazdasági-társadalmi viszonyok — ezek állottak a figyelem középpontjában —, a politikai fejlődés, a felszabadító harc ideológiája, ós a jugoszláv, valamint a balkáni népek együttműködése ebben a küzdelemben. Szembetűnő hiány, hogy a kultúrtörténet felé alig fordult az érdeklődés. S ugyanakkor, amikor szükségképpen sokat megtudtunk a török elnyomó rendszerről, s általában az oszmán birodalom helyzetéről, belső viszonyairól, a horvát és főként a szlovén társadalmi, nemzeti mozgalmakról igen keveset hallottunk. Hiányosságként említhetjük, hogy a fejlettebb jugoszláv területek szocialista munkásmozgalmának és a nemzeti törekvéseknek a viszonyáról csak kevés szó esett, s ezt nem pótolhatták a gazdasági téren rendkívül elmaradt macedón terület munkásmozgalmával foglalkozó referátumok. A szimpózium nagy eredményének tekinthetjük a rendkívül élénk vitát, amely számos előadást követett. Rátérve az egyes előadásokra és a polémiákra: a különböző témakörök önmagukban is nagy változatosságot mutattak, nem alkottak mindig szerves egészet. E hibát némileg enyhíthette volna a referátumok sorrendjének alaposabb átgondolása. Ezt az egységet elősegíthette volna (és ezért is sajnálatos, hogy elmaradt) a nagy időszakot átfogó megnyitó előadás, amely a szerb nép oszmán uralom elleni felkeléseinek társadalmi jellegét kívánta 1804-ig, az első, már polgári szerb felkelésig összefoglalni (Branislav Djurdjev, Sarajevo). Reméljük, hogy a szimpózium anyagát összegyűjtő kötetben olvashatjuk majd ezt a tanulmányt is.