Századok – 1974

Krónika - Tudományos emlékülés az 1848-as magyar forradalom 125. évfordulójának tiszteletére (Gergely András) 553/II

564 KRÓNIKA пак látszó reményeket. A német politikai-szellemi decentralizáció, a német policentrizmus lehet az egyik vizsgálódási kiindulópont. Az a sajátos állapot, hogy a német forradalomnak nem volt Párizsa. Német vonatkozásban ebből a szempontból Berlin, Bécs és a rajnavidéki városok helye és szerepe érdemel vizsgálatot, és egyáltalán a város és vidék viszonyának beható analízise. A vizsgálatnak másodszor a német dinasztiák ós a német feudális erőknek a német nemzeti üggyel kapcsolatos állásfoglalásaira kell a figyelmet fordítania. Arra kell tulajdonképpen választ adni, hogy miért nem jött létre a német forradalom Koblenze. Végül a „német Piemonf'-problematika is behatóbb megvilágítást igényel. Milyen sajátos körülmények okozták, hogy a német forradalom nem tudta kamatoztatni az elnyomott területek felszabadításában rejlő hatalmas mozgósító és szervező erőt? A magyar forradalom teljesítménye kétségkívül a legjelentősebb Közép-Kelet-Európában. Ennek a forradalomnak volt Párizsa: Pest igazi forradalmi főváros módjáx'a diktált az országnak. Ez a forradalom fél óv alatt megtette azt az utat, amelyhez a franciáknak két esztendő kellett: eljutott a Valmy-val fölérő pákozdi győzelemhez. Igaz, a külső tényezők indulásakor kezére játszottak, és a sajátos körülmények fokozott erőfeszítésre sarkallták. A Habsburg-birodalmon belüli különállás elérése a német forradalom segítségével történt, amely a perszonális unióra szándékozott redukálni az egyesülő német államok Németországon kívüli kapcsolatait. A fegyveres küzdelem kibontakozásakor pedig úgy tűnt, hogy az eredetileg a magyar különállás és a magyar szupremácia védelmére mozgásba hozott erők a Habsburgbirodalom szétvetósére is elegendőnek bizonyulnak. A győztes magyar honvédsereg negyvenkilenc tavaszán a jog szerint is független Magyarország legnagyobb részét birtokba vette és az új magyar államiságot a restaurációval és a partikularizmussal szemben egyaránt biztosította. A független állam önerőből, minden külső segítség nélkül született, és konszolidációjához sem igényelt mást, csak semlegességet. Hogy milyenek lettek volna egy ilyen magyar hegemóniára alapozott független soknemzetiségű Magyarország távolabbi kilátásai, annak taglalásába bocsátkozni — szükségtelen. A független Magyarország akkor a közömbösséget sem nyerte el. A Habsburg-monarchia léte vagy nemléte európai kérdés volt, s valamennyi nagyhatalom külpolitikájában az osztrákbarát tendenciák jutottak túlsúlyra. Angol jóváhagyással a cári Oroszország másfélszáz ezres hadserege elindult a független Magyarország ellen. Ekkor már egyedül az európai forradalmi-nemzeti mozgalmak segíthettek. Segíthettek, de csak elméleti értelemben. A nemzeti-forradalmi mozgalmak közül csupán a német volt olyan, amely az összes külső körülmények negligálását megengedhette 1 magának, ós egyben képes volt bármiféle nagyhatalmi intervenció visszaverésére. A német polgári forradalom azonban ekkorra már maga is hajótörést szenvedett. A német fejlődós belső akadályait semmiféle külső segítség sem háríthatta el. A magyar történetírás kedvenc vitája arról, hogy mi lett volna akkor, ha Pest idejében a bécsi forradalom segítségére siet, és ha Görgey Komárom után Buda helyett Bécsnek fordul, — valójában hibás körben forog. A német fejlődés irányát az adott objektív feltételek mellett semmiféle külső hatással nem lehetett megváltoztatni. A német forradalom nem tudta megszervezni önmagát, ós e képesség hiánya a német egység, és vele együtt a magyar forradalom sorsát is eldöntötte. A független Magyarország ragyogó fegyverténye csak 1848 epilógusa lehetett. A forradalom Közép-Kelet-Európában sem tudta letörleszteni a magára vállalt nemzeti-állami adósságot. Az európai forradalmi periódus lezárult anélkül, hogy a dinasztikus Európa államhatárain a legkisebb változtatást is végrehajtotta volna. Erőfeszítései mindamellett érződnek ós nyomot hagytak a későbbi rendezéseken. A hozzászólások sorát Lukácsy Sándor, az Irodalomtudományi Intézet osztályvezetője, az irodalomtudományok kandidátusa nyitotta meg. Elöljáróban annak a véleményének adott kifejezést, hogy 1848 Európájának, így Magyarországnak is a sorsa Angliában és Franciaországban dőlt el. Angliában már 1848 áprilisában vereséget szenved a chartizmus, Párizsban pedig április, május és június megannyi kudarcot hoz a szociális kérdést megoldani kívánók számára. Felvetette azt a kérdést, hogy mennyire hatott visszafogóan a szociális mozgalmak bukása Nyugat-Európában a magyar forradalom szociális problémáira, s a választ keresők számára felhívta a figyelmet arra, hogy a Kossuth Hírlapja c. újság külföldi rovata élénk figyelemmel kísérte az európai eseményeket, s bár a munkásfelkelést — érthető okokból — elítélte, a hangsúlyt a tanulságokra helyezte, arra, hogy felhívta a figyelmet a szociális kérdés figyelembe vételének fontosságára, figyelmeztette a kormányt, hogy maga kísérelje meg e kérdés megoldását. Feltételezhető, hogy a lap névtelen írógárdája mögött irodalomtörténetileg is ismert személyiségek rejteznek, sőt az is, hogy Kossuth személyes befolyást gyakorolt a szerkesztésre. 1848 lapjainak teljes, a küíföldi rovatokra is kiterjedő feldolgozása tehát további új politika- és eszmetörténeti meglepetésekkel szolgálhat.