Századok – 1974

Krónika - Moravcsik Gyula (1892–1972) (Székely György) 547/II

648 KRÓNIKA amelyek reálisabb felfogását egyengette a bizantinológiai megvilágítás magas színvonalú eszközeivel. Akkor szinte óvás volt ez a középkori német kapcsolatokat történetietlenül túlhangsúlyozó irányzattal szemben. A bizáncimagyar egyházi és politikai kapcsolatok virágkorát dolgozta fel egy sor nagy anyagot megmozgató és egyetemes nézőpontú tanulmányában: Görögnyelvű monostorok Szent István korában (1938); Szent László leánya és a bizánci Pantokrator-monostor (1923); III. Béla és a byzánci birodalom Mánuel halála után (Századok, 1933); Pour une alliance byzantino—hongroise. Seconde moitié du XIIй siècle (Bruxelles, 1933). A kései bizánci—-magyar diplomáciai kapcsolatok maradandó értékű feldolgozásait nyújtják újabb tanulmányai, pl. az Ungarisch—byzantinische Beziehungen zur Zeit des Falles von Byzanz (1954). De nem volt olyan szakember, aki csak kollégái szűkebb elitje számára, szakkérdésekről dolgozott: több szintézist és népszerűsítő könyvet is tett közzé kutatásainak tárgyköréből, amelyek a múlt helyes és sokrétű megismertetéséhez járultak hozzá a magyar és külföldi olvasóközönség körében. így írt egyes cikkeket a bizánci irodalomról a Világirodalmi Lexikonban (1931). Egyebek között a magyarság bizánci kapcsolatairól és az ókori papiruszokról szóló összefoglaló műveket kell ilyen tekintetben felidézni. (Bizánc és a magyarság. Bp., 1953; Die byzantinische Kultur und das mittelalterliche Ungarn (Berlin, 1956); Hungary and Byzantium in the Middle Ages (Cambridge, 1965); Byzantium and the Magyars (1970); A papiruszok világából (Bp. 1942); Miről vallanak a papiruszok? (Bp. 1961.) A bizantinológia széleskörűen körülhatárolt területének számos pontján mozgott otthonosan. A magyarságon túl Kelet-Európa számos vonatkozása érdekelte, ezért foglalkozott Konstantinápoly etnikai összetételével: Barbarische Sprachreste in der Theogonie des Johannes Tzetzes (1928 — 29), továbbá görög feljegyzéses besenyő vagy orosz szó fejtegetésével éppúgy, mint bizánci-kazár női viselettörténeti kapcsolatokkal. A bizánci múlt érdekfeszítő politikai-ideológiai, jogtörténeti kérdéseit is tárgyalta, pl. Zur Geschichte des Herrschertitels 'caesar < carf (1963) c. tanulmányában. A felszabadult Magyarországon Moravcsik Gyulát őszinte elismerés övezte. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként, az Akadémia II. Osztálya vezetőségi tagjaként, továbbá mint több akadémiai folyóirat főszerkesztője megbecsülésre méltó érdemeket szerzett a tudományszervező munkában. A Magyar Tudományos Akadémia 1948-ban nagyjutalommal tüntette ki, 1949-ben pedig Kossuth-díjban részesült. Alelnöke, elnöke volt az Ókortudományi Társaságnak. Megkapta a Népköztársasági Érdemérem IV. fokozatát, 1954-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Amikor a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, akkor már négy évtizedes pedagógiai munka állt mögötte. Gimnáziumi tanárok, kutatók, műfordítók nemzedékeit tanította a görög történelem és kultúra szeretetére, kincseinek ápolására. Egyetemi munkájához tartozott, de az egész magyar tudományosság javára gyümölcsözött, hogy a kiváló bizantinológus a Magyar—görög tanulmányok c. sorozat szerkesztője volt. Nagy erőfeszítéseket tett a méltó egyetemi, kutatói utánpótlás biztosítására. Sajnos éppen a bizantinológia terén szenvedett súlyos veszteséget utódnevelő munkája. Moravcsik Gyula tanári tevékenységében mindig a tudomány iránti odaadás, sokoldalú és alapos, racionális kutatás állt előtérben. Az őszinte, nyílt emberség eszményeit érvényesítette és ezzel küzdött le minden értetlenséget vagy bizalmatlanságot. A bizantinológiának nemzetközileg elismert legfőbb tekintélyei közé tartozott Moravcsik professzor, főleg az alapos forrástanulmányok, a lelki-