Századok – 1974
Folyóiratszemle - Mendel Franklin F.: „Előiparosítás”. Az iparosítási folyamat első szakasza 533/II
FOLYÓI RATSZEMLE 533 sítani a különböző rétegekből származó gyermekek számára, amivel nemcsak szellemi ismereteket, tudást kívánt számukra biztosítani, hanem morális nevelést is. A tanulmány nemcsak azt világítja meg, miként vélekedett Owen a munkásságról, hanem azt is, hogy, fordítva, milyen volt a munkások véleménye Owenről. A fő forrás etéren a munkássajtó. Gans idézi például a híres Black Dwarf nevezetű lapot, amely már 1817-ben felvetette: „mulatságos azt hallani, hogy Owen erkölcsössé akarja nevelni a szegényeket. Nem gondolja-e, hogy nagyobb szükség lenne arra, hogy a gazdagokat erkölcsössé neveljék?" Owen személyéről is bizonyos fenntartással szóltak, látták, hogy magányos ember, aki nem csatlakozott az uralkodó osztályokhoz, de a néphez sem, s nagyfokú önbizalma teljes autokratizmussal párosult, csak saját véleményében bízott. Ezt az antidemokratizmusát az egykorúak csakúgy hibáztatták, mint a későbbi szocialista életrajzírók. Ezek az ellentétek ugyanúgy világossá váltak, mint az, hogy Owen az osztályellentéteket nem volt hajlandó a maguk élességében tudomásul venni, s amikor az 1830-as évek elején a szakszervezetek lapja, a Pioneer ezekről írt, akkor Owen emiatt szemrehányást tett a lap szerkesztőinek. Mindezek alapján a szerző aláhúzza, hogy a munkások és Owen között ugyanúgy nagy eltérések mutatkoztak, mint Owen és az uralkodó osztályok felfogása között. Az adott történeti időszakban Owen és a munkások törekvései sokszor találkozhattak, s alkalmi szövetségre lehetőség kínálkozott, de tartós együttműködésre nem. A munkások szempontjából nem adott eleget, a tőkések szemszögéből tőlük túl sokat követelt. Ez volt az oka egyúttal annak, hogy kísérletének meg kellett hiúsulnia. (Le Mouvement Social 1972. júl. — szept. szám. 59—81. I.) J. Franklin F. Mendel: „Előiparosítás": Az iparosítási folyamat első szakasza Már jóval a gépi nagyipar kialakulása előtt is találhatunk Európában olyan területeket, ahol a lakosság nagy része valamilyen ipari tevékenységet folytat. Iparon természetesen kézműipart kell érteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme ezt a főleg paraszti kézműipart az iparosítási folyamat részekónt, mint az „iparosításelőtti ipar" szakaszát szemlélni. A mezőgazdaságban az aratás mindig munkacsúcsot jelentett. így még olyan területeken is, ahol túlnépesedési problémákkal küszködtek, nyáron munkaerőhiány lépett fel. A paraszti kézműipar a mezőgazdasági népesség foglalkoztatottságát lényegesen egyenletesebbé tette. Az év nagyrészében munka nélküliek számára az ipari tevékenység biztosította a megélhetést. Ez hozzájárult mind az abszolút értelemben vett, mind az egy főre eső termelés növekedéséhez. Az ipari tevékenységben való részvétel nem változtatott persze a paraszti réteg szűkös anyagi helyzetén. Az alapvető szerszámokat az egyes családok meg tudták ugyan venni, de számottevő tőke csak a termelést irányító városi vállalkozó réteg kezében halmozódott fel. Ezt a tőkét nem állótőkeként, hanem mindenekelőtt forgótőkeként alkalmazták. Meg kell vonni az előiparosítási szakasz időbeni határait. Az ilyen típusú paraszti kézműipar ősidők óta létezik. Fejlődésének új szakaszába akkor jutott, amikor a munkamegosztás túllépett az egyes faluközösségek határain. Az előiparosítási szakasz kezdetének kvázi-empirikus definíciójául tehát a területek közötti tágabb munkamegosztás megjelenése választható. A gépi nagyipar korszakától pedig az a periódus választja el, amelyben a termelési költségek a Verlag-rendszerben meredeken emelkedni kezdtek. A mezőgazdasági munka természeti meghatározottsága nem engedte a paraszti kézműipar munkaperiódusának meghosszabbítását. A bedolgozók számának növekedése viszont a rendszer működtetését rendkívül megdrágította és bizonytalanná tette. Ebből a szempontból a növekvő szükségleteket már csak az ipari forradalomban létrejött technikai és munkaszervezési megoldásokkal lehetett kielégíteni. Az előiparosítási szakasz figyelembevétele mindenekelőtt a komparatív gazdaságtörténeti vizsgálatoknál szükséges. Az ipari termelés komparatív vizsgálatánál általában nem veszik figyelembe a kézműipar és a nem piacra termelő paraszti háziipar termelését. Ez azonban alapvetően fontos területeken eltorzítja a történészek eredményeit. A legfontosabb példa erre Franciaország gazdasági fejlődésének megítélése.
